II.1 - Új kezdet

*Hope*

Már fél év telt el azóta hogy legyőztük a vámpírokat. Még akkor Connor megígérte Jc-nek hogy elköltözünk innen. 4 hónapig csak házakat kerestünk ahova mindannyian eltudunk költözni. Szerencsére két hónapja találtunk egy egész aranyos kis palota szerű házat ahol az egész falka elfér . Mondjuk én Jc , Amy Connor és Kian Aria egy szobában leszünk. A többiek viszont külön szobát kapnak. Hála égnek eléggé messze van a ház ettől a helytől . Szerencsére pont egy erdő mellett van az a ház is mint ez. Igazából mikor megvettük a tulaj nagyon örült mert azt mondta hogy régóta mi vagyunk az elsők akik megakarják venni, és a magas árból még engedett is nekünk , aminek nagyon örültünk , mert így sikerült vennünk egy kisbuszt amiben mindannyian elférünk , így elég lesz azzal a kocsival mennünk az új lakásunkba. A többieknek nem mondtunk semmit a házról  , mivel csak én és Con tudtunk róla hogy hol van és hogy néz ki. Annyit viszont kihúztak belőlünk hogy nagy a ház és hogy messze van innen .
Kint álltam a verandán és néztem az üres házat ahol az elmúlt 3 évemet töltöttem. Ezalatt a három év alatt több dolog történt velem mint egész életemben. Megismerkedtem életem szerelmével, tudomást szereztem egy másik világról,boszorkány lettem,  megmentettem egy ember életét és ez az a hely ahol megkérték a kezem.
Vettem egy mély levegőt és becsuktam a szemem hogy emlékezzek mindenre ami itt történt. Amikor ideköltöztünk , mikor Connor először mutatott be a srácoknak, mikor először néztem ÚGY Jc-re, az első csókunkra , amikor gyakoroltam Ariával, mikor Connorral először ültünk be a kanapéra , mikor Jc-t megcsókoltam mikor haldoklik, és mikor kipakoltam az első dobozt innen. Kinyitottam a szemem és ezek a dolgok eltűntek , már csak a a fejemben léteznek ezek az emlékek.

Connor lépett mellém és átkarolt. Ő is a házat nézte , de nem szomorúan épp ellenkezőleg . Ő örült hogy elhagyjuk ezt a házat és vele együtt a környéket.
-Te csöppet sem vagy szomorú amiatt hogy itt hagyjuk ezt a helyet ? -néztem fel a bátyámra. Ő megvonta a vállát és közelebb húzott magához.
-A változás sosem könnyű húgi , de el kell fogadni és tovább lépni. Az élet szabálya.
-Mióta vagy te ilyen bölcs ? -néztem rá mosolyogva.
-Sok mindent nem tudsz még rólam húgi. -mondta Connor sejtelmesen. Én csak nevettem.
-Aha . Mindent tudok rólad. -mondta neki röhögve majd suttogva szólaltam meg a füle mellett. -Arról is tudok hogy éjszaka eregeted a galambokat és alvajáró vagy és megeszed a kaja felét a hűtőből. -mondtam majd mikor elhajoltam a füle mellőle egy gonosz kacajt eresztettem a levegőbe.
-Mi vagy te ? -nézett rám Connor nagy szemekkel. -Ezekről honnan tudsz ? Ez is egy ilyen képesség?
-Mondhatni . Az a neve hogy a barátnődnek nagy a szája és egyszer lent ültünk mikor csukot szemmel etted a Nutellámat varázslat. -mutogattam a kezemmel előtte. Connor csak röhögött egyet, majd a vállára kapott és elindult velem a kocsihoz ahol már vártak ránk a többiek.
Connor bedobott a kocsiba a leghátsó sorba Jc és Sam közé. Előttem Kian , Aria és Ricardo ült, majd legelöl Ricky , Amy és Connor beült a kormány mögé, és beindította a kocsit. Gyorsan helyet cseréltem Jcvel , mert Sam kezdett hát, önmaga lenni.
Kinéztem az ablakon és néztem ahogy távolodunk az erdőtől , a háztól és kisvárostól ami mögött laktunk. Letértünk az ismert utakról és ráléptünk az ismeretlenre. Az ismeretlenre amitől kicsit féltem. Az egész világ tele van természet feletti dolgokkal és ahova most megyünk tudom hogy még több lesz mint itt.
Ránéztem a kezemen elhelyezkedő gyűrűre és mosolyra húztam a szám. Mióta Jc eljegyzett azóta semmit nem beszéltünk se arról hogy mi lesz ezután se arról hogy milyen lesz az esküvő vagy mikor legyen vagy hogy egyáltalán legyen-e.Mind a ketten bizonytalanok vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban , hiszen még fiatalok vagyunk. Hiába tudom hogy Ő az igazi mégis félek hogyha összeházasodunk minden megváltozik.
-Min gondolkozol édesem ? -zavarta meg Jc a gondolat menetem.
-Rólunk. A még meg sem történt esküvőről.-mondtam nevetve. Jc ujjait összekulcsolta az enyémekkel.
-Szeretnél valakivel beszélni hogy hogyan tervezted ? -kérdezte én pedig bólintottam. Nem tudom miért csináltam. Nem volt kedvem róla igazából beszélgetni. Azt akartam hogy átkaroljon és megnyugtasson hogy semmi sem fog megváltozni most hogy új helyre megyünk.-Helyet cseréljek Ariával ? -nevette el magát Jc . Én megböktem az oldalát .
-Őrült vagy Jc. -nevettem és neki dőltem. Ő átkarolta a vállam és simogatni kezdte a kezem hogy megnyugtasson , majd puszit adott a fejemre. Néha úgy gondolom hogy olvas a fejembe és tudja mi jár benne.
-De szeretlek , és ez nem fog megváltozni soha. SOHA . Értetted ? -kérdezte suttogva. Én bólintottam egyet , majd álomra hajtottam a fejem hiszen hosszú úz áll még előttünk.

*Jc*

16 óra utazás után sikeresen megérkeztünk egy Siute nevű városba ami egy erdő előtt helyezkedett el. Gondoltam hogy ez lehet az a hely ahol a házat vették Connorék. Hopenak mellettem már csillogott a szeme ahogy az ablakon nézett kifelé , ami egy újabb utaló jel volt arra hogy tényleg megérkeztünk az otthonunkhoz. Az utcákat nézve egy egész modern kisvárosban lehettünk. Starbucks, Taco Bell, és rengeteg pláza és bevásárló központ. Az emberek mind különbözőek voltak egészen misztikusok . Az egyik srác például kék hajjal sétálgatott az utcán és senki sem bámulta meg.
-Connor ez egy ... -kérdezte volna Aria de Connor hamarabb válaszolt.
-Igen. Ez egy természet feletti város. Szinte csak varázslók , vérfarkasok, hibridek és vámpírok vannak itt .
-Miért milyen más lények léteznek még ? -kérdezte megilletődve Hope.
-Orkok. Nagyon gonosz orkok. -mondta Ricky hátrafelé nézve. -Megeszik az agyadat , de nyugi ők gyorsan esznek nem úgy mint a zombik .
-IMÁDOM A ZOMBIKAT ! AKAROK EGYET ! Jc lehet egy zombink ? -nézett rám Hope olyan gyermeteg arccal hogy bárki elolvadt volna láttára.
-Hope ők nem házi állatok. Nem tudod őket haza vinni , mert megesznek. -mondtam őszintén mintha egy gyereknek magyaráznék. Hope bedurcáskodott és az ablak felé bámult.
-Utállak. Zombit akarok. -mondta -. Esküszöm olyan volt mint egy öt éves. Közelebb bújtam hozzá és a vállára raktam a fejem majd egy apró csókot leheltem a nyakára.
-Kicsim , ne haragudj , de majd elmegyünk és nézzük a zombikat sőt csinálhatsz velük közös képet is jó ? Játszhatsz is velük . -mondtam neki , mire láttam a tükörből hogy elmosolyodik.Megfordult és megölelt.
-Nem is utállak . Csak azért mondtam mert nem akartál nekem zombit adni, de amúgy nagyon szeretlek ugye tudod ? -kérdezte tőlem.
-Ebben az egy dologban biztos vagyok . -mosolyogtam rá és megcsókoltam.
-Srácok megérkeztünk. Üdv itthon . -mosolygott Connor mikor egy hatalmas vaskapun haladt be az autóval.
Mindenki az ablakhoz nyomta az arcát hogy mindent jobban lásson .

A ház úgy festett mintha a második világháború most ment volna át rajta. Egy két emeletes ház volt és egy tetőtér, a ház előtt egy kis körben be volt minden gazosodva. A házat is már benőtte a dudva. Connor megállt a ház előtt és leállította a motort. Mi mind egyszerre szálltunk  ki onnan. Aria és Hope megfogták egymás kezét és oda álltak a ház elé. Aria a ház felé, Hope pedig az udvar felé nézett. Becsukták a szemüket és mozgatni kezdték a kezüket. Hope az udvart tisztította meg Aria pedig a házat. Olyan 1 perc múlva már rá sem lehetett ismerni a házra. Egy gyönyrű ház volt előttem , zöld fővel és kővel kirakott fallal. Az ablakok tiszták voltak és egy karcolás sem volt rajtuk , az ajtókat pedig mintha frissen festették volna. Minden olyan csodálatos volt, hogy el sem akartam hinni hogy itt fogunk lakni, ebben a csodálatos házban.
-Csajok ez nagyon királyul néz ki ! Köszi. - Ment oda Sam a két csajhoz és megölelte őket. Már vagy két perce ölelhetteőet mikor a csajok kezdték magukat kényelmetlenül érezni.
-Sam mostmár elengedhetsz. -mondta Aria.
-Olyan finom az illatotok.
-Sam ! -ordított a két lány szegény gyerekre , mire az elengedte őket. A hormonok teljesen összezavarják az embert.
Sam amint magához tért azonnal a házba kezdet rohanni Kiannel egyetemben. Mi csak néztük, aztán rájöttünk hogy miért is futnak. Lefoglalni a szobát. Mindannyian rohanni kezdtünk az emeletre. Már érkezéskor kinéztem magunknak egy szobát és azonnal arra felé kezdtem rohanni. Amikor felértem az emeletre, balra fordultam és a legszélső szobát , ami hátra felé nézett lefoglaltam. A bent lévő ágyra ledobtam magam jelezve hogy ez a szoba stoppolva van. Hope nyitott be a szobába és úgy nézett rám mint aki megölte a házi kedvencét.
-Miért ezt a szobát ? A többi sokkal de sokkal jobb. -jött oda mellém.
-Húzd ki a függönyt . -mondtam neki mosolyogva. Hope óvatosan az ágy mögé lépett és széthúzta a függönyt. Hátra néztem és az arcát vizslattam. Láttam hogy nagyon is meglepte ez a gyönyörű látvány. Felálltam mögé léptem és hátulról átöleltem.
Az ablakon keresztül az erdőt lehetett látni és az erdők felett a hegyeket . Lent pedig alattunk a ház hátsó kertje helyezkedett el ami gyönyörű volt. Hope a kezét a fák felé rakta és becsuka a szemét, majd a fák hirtlen lombot növesztettek , és rózsaszín levelet hullattak.
-Tényleg ez a legszebb szoba. -mondta .
-Tudom. Meg csak ennek van erkélye meg a Sam-ének. De van egy titkos szoba mint észre vettem . -mutattam az ágy melletti ajtóra. Hope oda kapta a fejét, majd hirtelen kinyílt az ajtó. Egy mosdó volt berendezve oda.
-Igeeen ! Van külön.... -kezdett ordibálni Hope de befogtam a száját.
-Majd akkor mond el mikor mindenki elfoglalta a helyét és dicsekszik hogy milyen jó a helye. Amúgy kiváncsi vagyok mennyi idő kell Samnek hogy kiálljon meztelenül az erkélyre. -mondtam nevetve.
Lefeküdtünk az ágyra.
-Fáradt vagyok . -mondta Hope és a hasamra rakta a fejét. Már majdnem aludtunk mikor meghallottam Amy-t ordítani.
-Sam takard el a segged és kérlek , ne mutogasd az erkélyről mindened! -Én elmosolyodtam és éreztem hogy Hope is.
.