20 . fejezet - A csata [ évadzáró ]

Sziasztok!

Hát eljött az évadzáró résznek az ideje is. Nagyon szépen köszönöm hogy az eddigi évadot figyelemmel kísértétek és remélem hogy a következő évadokat is nézni fogjátok. Ha végig olvastátok a rész annyit kérnék hogy írjátok meg komiba a véleményt az évadról, jót rosszat is elfogadok. :) 

Boldog gyereknapot, és Jó olvasást ! 

*Jc*

Amikor kiértünk a rétre azonnal megváltozott a terv.Connor közölte hogy senki nem marad hátul , mindenkit megölünk. Aria pedig ne a burokkal törődjön hanem azzal hogy Hopeot rakja biztonságba.
-Jc nagyon figyelj most rám . Neked kell itt maradnod és harcolnod. Majd én elviszem húgom. Miután visszajöttem , cserélünk . A házhoz viszem. Amint itt leszek te rögtön menj Ariához és  a húgomhoz . Értve vagyok ? -kérdezte.
Megértem hogy miért akarja ő elvinni a húgát, hiszen neki ő a legfontosabb és nekem is de hogyha harcolni kell és  én dühös vagyok akkor ezerszer jobb vagyok ez tény.
-Rendben. Van kitűzött célpont hogy kit nyírjak ki ? -kérdeztem mikor láttam hogy elővesznek egy pisztolyt.
-Az a pöcsfej aki Hope fejéhez tartja a fegyvert. -mondta majd felsorakozott mellettünk mindenki a falkából. -Háromra indulunk. -mondta Connor. Mielőtt lekezdhetett volna számolni , meghúzták a ravaszt, csak hogy a golyó nem a fejét találta el Hope-nak hanem az oldalát súrolta eléggé gázosan. -A kúrva életbe HÁROM ! - ordította Connor és mi mind elindultunk .
A szemem le sem vettem arról a mocsokról aki meglőtte a szerelmem. Valószínűleg neki is hirtelen jött hogy nem a fejét találta el , mert úgy nézett Hope-ra mint valami csodára. Mikor meglátta hogy felé közeledek azonnal futásnak eredt. Én is gyorsabbra vettem a tempómon és a srácot követtem. A vámpír területi erdőbe menekült . Sosem jártam még ott szóval nem volt nagyon sok ismeretem azzal az erdővel kapcsolatban. Hátra néztem hogy mögöttem mi folyik. A srácok épp a vámpírok fejét tépték le. Az egész rét vérben fürdött. Connor és Aria Hope ot rakták Connor hátára. Ekkor meg hallottam a vámpír lihegését. Lassan és óvatosan mentem a hang irányába. Valószínűleg azt hitte hogy megúszta mert nem mozdult arról a helyről ahonnan a hangot hallottam először.Már a  háta mögött voltam és még mindig nem hallott meg aminek nagyon örültem mert így meglepetés lesz számára a halál. Amikor már 1 méterre voltam tőle. Morogtam egyet , mire megfordult és én ráugrottam. Felettem voltam és már kezdtem volna el a darabolását  , csakhogy megkarmolt. Ránéztem a sebre a mancsomon de nem érdekel . Jobb lett volna ha hagyja hogy szimplán letépjem a fejét , de most már szenvedni fog az biztos.
Megharaptam a kezét és egy gyors mozdulattal kitéptem a helyéről. A vér elkezdett folyni onnan ő pedig hatalmasat ordított. El dobtam a  kezét jó messzire az erdőbe.
-Kérem ne ölj meg .-könyörgött alattam. Válaszként megfogtam a másik karját és azt lassan kezdtem el tépni. Hallottam amint a csontjai és porcai elválnak egymástól, majd ahogy a bőre szétválik . A srác már bőgött fájdalmában, amit megérdemelt. Eldobtam a másik karját is  jó messzire.
A szám és a bundám már tiszta vér volt , de még mindig túl nagy volt bennem az ideg. Ráraktam a mancsom a mellkasára és lassan végighúztam rajta a karmaim. a pólóján ott volt a karmaim nyoma és véres volt mindenhol. Tudom hogy hamar gyógyulnak , szóval ezzel elleszek egy darabig. Legalább addig amíg Connor vissza nem jön. A csávó már vért köpött .
-Ha tudnád milyen jó érzés volt lelőni azt a csajt. A vére meg a kezemen ...-mondta és becsukta a szemét és megnyalta a száját. -Ő volt a legfinomabb ember akinek a vére valaha a számhoz ért. -mosolygott a rohadék. Ok. Én nyírom ki őt. Rávicsorítottam arra a pöcsfejre , majd a fogam a nyakába mélyesztettem és rángattam hogy leszakadjon az a rohadt feje. Már az egész testem tiszta vér volt mikor végre letéptem a fejét. El léptem a teteme mellől és megnéztem mit csináltam. Ott volt egy megcsonkított test amelyiknek csak lábai és

mellkasa volt. Amint lenyugodtam egyre jobban kezdett lüktetni a bal mancsom. Ránéztem és a seb amit ejtett rajtam nem múlt el hanem egyre jobban folyt belőle a vér és egyre jobban lüktetett.
-Jc gyere ide a rohadt életbe ! -hallottam Connor hangját. A hang irányába néztem , de nem láttam tisztán hogy merre kéne mennem . Elindultam a hang irányába , de éreztem hogy nem vagyok valami jól. Minden percben neki mentem egy fának , mert nem tudtam egyenesen menni. Hála égnek hamar kiértem. Connor ott állt a réten Daviddel szemben és harcolt. A többiek körül vették őket és szurkoltak Connornak.
-Srácok . -mondtam nekik mire mindenki felém nézett kivéve Connort aki még mindig Daviddel harcolt.
-Úristen Jc jól vagy ? -kérdezte Ricky és felém rohant . Éreztem ahogy akaratom ellenére vissza fogok változni emberré. Ordítottam és nem bírtam vissza tartani a sírást.
-Haver , Mi a franc történt ? -ordított rám Kian.
Nem tudtam figyelni a hangjára csak a fájdalomra ami azzal járt hogy átváltozok. Sosem fájt még ennyire az átváltozás.
-Baszki srácok , én elviszem Jct Ariahoz. Amy gyere segíts . -mondta Kian aki segített nekem felállni . Amy feltolt az orrával Kian hátára . Megint éreztem ahogy a  méreg átfut az egész testemben és felordítottam.
-Meny már a kurva életbe is ! -mondta Ricky Kiannek , aki abban a pillanatban elindult futva. Nem éreztem semmit csak a fájdalmat . A külvilágot sem fogtam fel , mert minden kezdett elsötétülni körülöttem. Csak egy dolog járt az eszembe. Ha ma meghalok , meg kell kérnem Hope kezét.

*Hope*

Otthon a kanapén ébredtem , Ariavál az oldalamon. Kinyitottam a szemem és nem láttam egyik srácot sem a közelemben. Nem jutott eszembe hol lehetnek.
-Jó reggelt ! -nézett rám Aria mosolyogva.
-Neked is . A srácok ? -kérdeztem miközben felültem, de kicsit lüktetni kezdett az oldalam. Oda néztem és ott volt egy heg , de a lövésnek semmi nyoma... lövés.... Ránéztem Ariára aki már nyitotta volna ki a száját , de közbe vágtam. -Túlélték ? -néztem rá , de már könnybe lábadt a szemem. . Aria nyelt egyet majd megszólalt.
-Connor és a többiek karcolás nélkül túlélték és meg is nyerték a harcot. Viszont Jc-t megkarcolták. -mondta Aria mire nekem a lélegzetem elállt.
-De , de megtudod gyógyítani nem ? -néztem rá könnybe lábadt szemekkel.
-Már nincs annyi erőm , hogy az egész mérget kiszedjem a szervezetéből. Túl sok energiám ment arra hogy téged életbe tartsalak. -mondta a szomorú tényt.A szívem olyan gyorsan dobogott mint még soha.
-Én megtudom menteni ? -kérdeztem.

-Ha most varázsolni fogsz , egy ilyen nagyot , te is bele halhatsz és lehet hogy ő is meghal. -mondta a szomorú tényt .
Ekkor valaki kaparni kezdte a hátsó ajtót . Mind a ketten oda kaptuk a tekintetünk.
-Hope , hozz egy törölközőt, plédet , vizet és vödröt. Szükségünk lesz rá. Még valami. Tartsd addig életbe amíg csak tudod , vagy amíg Amy és Connor ide nem ér . -mondta miközben már ment az ajtóhoz. Én felálltam és elmentem először a konyhába hogy vizet és vödröt vigyek a nappaliba, majd a pincébe hogy hozzak törölközőt és plédet.
Mire visszaértem Jc már a kanapén feküdt . Amikor megláttam rám jött a bőghetnék , de vissza tartottam. Tiszta vér volt, a kezén pedig egy hatalmas karcolás volt, amiből egyfolytában fojt a vér.
-Hope Hozzad a törölközőt. -mondta Aria.
Futottam ahogy csak tudtam és letérdeltem Jc mellé. Láttam róla hogy nagyon rosszul van. Izzadt és kétpercenként összegörnyedt a fájdalomtól.
-Szia édes. Minden rendben lesz. Ígérem . -mondtam neki , miközben a haját elsepertem a homlokáról. Jc fájdalommal teli tekintettel rám nézett és próbált egy mosolyt erőltetni az arcára , de inkább összeszorította az ajkait és egy halk nyögést hallottam. Elvettem a vizet és kinyitottam a száját hogy igyon egy kis hideg vizet , de amint lenyelte , láttam hogy jön vissza ezért elé raktam a vödröt és kiadott magából mindent véresen.
Jc megfogta a kezem és magához húzott . Nem tudtam mit csinálni közelebb mentem hozzá és megcsókoltam könnyekkel teli szemmel. Amikor elhúzódtam láttam hogy próbál valamit mondani de annyira nagy fájdalmai vannak hogy nem tud megszólalni.
-Jc ne beszélj. Pihenned kell. Holnap minden rendben lesz. Oké ? -mondtam neki már sírva. Jc a tv felé mutatott az ujjával. Elengedtem és oda mentem a tvhez ,de nem tudtam hogy mit akar. Ránéztem és láttam hogy a tv alatti polc felé néz. Lehajoltam hogy oda nézzek mi lehet ott. Akkor megpillantottam egy kicsinyke dobozt. Elvettem és oda mentem Jchez. Megfogtam a kezét és néztem az arcát. Aria próbálta elállítani egy egyszerű varázsigével a vérzést de nem ment neki. Visszanéztem Jc arcára. Arra az arcra amit akár évekig is el nézegetnék. Arra az arcra ami számomra a boldogságot jelenti . Arra az arcra amelyet a szerelemem visel és aki most a legrosszabb passzban van.
-Nyisd Ki !-mondta, de annyira nehéz volt hogy utána vért kellett köpnie. Megfogtam a dobozt és kinyitottam ahogy kérte. Egy gyönyörű gyűrű volt benne. Ránéztem Jc arcára , majd a gyűrűre.
-Meg kéred a kezem ? -kérdeztem most már bőgve. Jc bólintott majd vért kezdett köhögni. -Aria csinálj már valamit egyre rosszabbul van. -mondtam sírva.
-Nem tudok , túl sokáig volt benne a méreg a testébe. Ha nem ér ide most azonnal Amy akkor nem biztos hogy túléli. -mondta már ő is a könnyeivel küszködve.
-Menj már akkor érte ! Én vigyázok rá ! Siess kérlek . -mondtam sírva és ráraktam a kezem a törölközőre amelyik a vért itatta fel Jc kezéről, a másikkal pedig az épp kezét markoltam. Arai kiment az ajtón én pedig kettesben maradtam Jcvel.
-Hozzád megyek.De egy valamit meg kell ígérned ! -néztem rá , és letöröltem az arcáról a vért . -Ott leszel az esküvőnkön és akkor is mikor a gyerekünket várom ! Túl kell ezt élned Jc . -mondtam már sírva és könyörögtem az életéért . Jc nyelt egy nagyot és bólintott . -Nem hagyhatsz magamra . Túl kell ezt élned ! Jc Szeretlek. -mondtam már bőgve. Jc a másik kezével megfogta a kezem és a gyűrű felé vezette a kezem. Megfogtam és oda adtam a kezébe hogy ő húzza rá a kezemre. Az arcához hajoltam és megcsókoltam , miközben ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Szeretlek . -mondtam neki . Abban a percben éreztem hogy elernyed alattam és nem vesz levegőt többé. Becsuktam a szemem és rádőltem a mellkasára és csak bőgtem. Nem akartam elhinni hogy itt hagyott. Nem hagyhat itt .
-Jc .. Jc kérlek .-mondtam a könnyeimmel küszködve és az arcát simogatva. -Kérlek Jc ébredj fel . Nem hagyhatsz itt. Mi lesz velem ha te elmész ? Kérlek gyere vissza. -mondtam sírva. Mikor nem válaszolt bőgve a mellkasára borultam és csak bőgtem.

-Itt vagyunk . -mondta Amy és mellém lépett. Mikor meglátta az arcom látta hogy késő. -Még egy próbát megér. -mondta és megharapta Jc kezét ott ahol a sebe volt, majd a nyakánál és végül a mellkasánál.
-Már késő. -mondtam bőgve Jc arcát figyelve.
-Nem biztos. Te is hibriddé tudtál változtatni mikor semmi esély nem volt rá.
-De te még éltél ! Jc pedig ...-mondtam és ránéztem a halott vőlegényemre. -Ő pedig.... -mondtam és vettem egy mély levegőt. -Meghalt. Nincs visszaút a halálból. -mondtam szomorúan.
-De neked is sikerült visszahoznod őt  múltkor ! -mondta Amy.
-De az más volt. Én mágiát használtam és az összes erőm kellett hozzá . -mondtam már teljesen nyugodtan , de még mindig Jc arcát figyeltem és a kezem a mellkasán volt hogyha levegőt venne érezzem.
-Hope szerintem menj aludni . Rád fér. -fogta meg Amy a kezem.
-Engedj el ! Maradok .Lehet igazad van és felébred viszont akkor én itt szeretnék lenni mellette. -mondtam , és Amy elengedte a kezemet.
-Rendben akkor én most elmegyek és magatokra hagylak titeket. -mondta és felment az emeletre.
(...) Reggel Jc mellkasán ébredtem fel. Ami fura hogy a mellkasa emelkedett . Felemeltem a fejem és elmentem a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét , és mikor belekortyoltam akkor esett le hogy Jcnek mozog a mellkasa. A kávét kiköptem a falra és a poharat is leejtettem a földre majd szaladtam Jchez.
-Jc ... Hallasz ? -kérdeztem miközben az arcát figyeltem. A véres törölközőt levetem a kezéről , és a seb bezáródott már csak a heg maradt ott. Jc vett egy mély lélegzetet és kinyitotta a szemét.
Akkor elkezdtem bőgni és agyon csókolgattam az arcát . Szegény nem tudott mit csinálni.
-Jó reggelt neked is .-szólalt meg mosolyogva rekedtes hangon
-Mi a fene történt itt ? -jött le Connor és Amy . Először engem néztek majd Jc-t . -Haver Jó reggelt ! -nevetett.
-Van egy jó hírem meg egy rossz. -mondta rekedten Jc .
-A rosszal kezd. -mondta komoly arccal Connor.
-El kéne innen költöznünk. Nincs kedvem még egyszer meghalni . -mondta mosolyogva az immáron élő vőlegényem.
-Jól van haver. Benne vagyok. -mosolygott Connor. -Mi a jó hír? -kérdezte miközbe a konyhába indult .
-Öhm... Megnősülök. -mondta . Connor felénk nézett és elmosolyodott .
-Gratula haver. Remélem hogy komolyan is gondolod ! -nézett rá.
-Ennél komolyabban nem is gondolhatnám.

19.fejezet - Kezdödjön a harc !

*Jc*

Az oldalam a mocskos földön volt. Éreztem ahogy a hideg föld a bőrömhöz ér . A lélegzetem egyenletes volt , de nem tudtam hol vagyok . Ami először eszembe jutott hogy össze esek és Hope fejére egy zsákot húznak... Hope. Felpattantam a leggyorsabban , de sajnos nem voltam épp a toppon így vissza estem a földre .Szétnéztem de sajnos nem láttam sehol. Gondoltam ha most átváltozok talán fogok hallani valamit ami elvezet hozzá.
Koncentráltam minden erőmmel és éreztem ahogy eltörnek a csontjaim. Összeszorítottam a fogam és becsuktam a szemem. Visszaemlékeztem arra mikor először látott Hope farkasként. Amikor kinyitottam a szemem már farkas voltam. A látásom élesebb lett így minden sokkal jobban láttam és jobban hallottam. Minden egyes mozzanást 1 kilométeres körzetben, de sehol nem hallottam Hope-ot.
-A kúrva életbe! -Mondtam magamban. -Szólnom kell Connornak és a srácoknak. -gondoltam és üvöltöttem egyet , mivel ezt nem gyakran tesszük gondoltam hamar jönnek. Nem csalódtam. Olyan 1 percen belül ott volt az egész csapat előttem. Nem tudtam mit mondjak. Tudtam hogy Connor kifog nyírni mert elvesztettem a húgát, és a szerelemem.
-Mi az Jc? -kérdezte Con majd körbenézett és láttam a szemében az idegességet. -Hol van Hope? -kérdezte idegesen. Ilyenkor örülök hogy látjuk egymás gondolatait és nem kell hangoskodnunk.
-Connor hidd el én nem tehetek róla. Eltaláltak valami hülye altató lőszerrel. Hopeot elvitték. -mondtam szomorúan.

Connor rám vicsorgott és nekem támadt. Ő volt felül és a fogaival a vállam felé közelített , de én lerúgtam magamról, és felé emelkedtem. Nem akartam megharapni meg semmi de Connor még mindig nem nyugodott le és az egyik mancsával megkarmolt , ami irtózatosan égetni kezdett. Leszálltam róla ,és szembe álltam vele.
-Connor nyugodj már le ! -ordítottam . -Hidd el h ugyan annyira szeretem a húgodat mint te és azért is aggódok érte annyira mint te, de tudom hogy tud magára vigyázni és megfogjuk találni . Mindig is ezért
voltunk itt nem ? Megvédeni a területünk és a húgod. Ha kell meghalnék a húgodért pont úgy mint te szóval ne legyél rám ideges. Ha te lettél volna itt te sem tudtál volna tenni semmit ha akartál volna . -mondtam neki őszintén. Connornak lelassult a lélegzete. Láttam ahogy Amy mellé lép és a fejét oda dörgöli Connor vállához. Connor lenyugodott és most az egész falkára nézett.
-Kezdődjön a harc ! -mondta teljesen nyugodt hangon.

*Connor*

Nagyon dühös voltam Jc-re , hiszen az ő hibája hogy elrabolták Hopeot. Ha jobban figyelt volna és nem azzal foglalkozik hogy a húgom milyen jó nő akkor talán ez nem történt volna meg.Tudom hogy ez csak egy hülye szerelem aminek egyszer vége lesz , akármit mondanak, ismerem a szerelmet sosem tart örökké. De most nem ezen kéne járni az agyamnak hanem hogy mi legyen.
-Na jó figyeljen mindenki .-léptem közelebb a farkasaimhoz. - Aria és Amy marad hátul az erdőben amíg nem jelzek nekik...
-Mi lesz a jel ? - kérdezte Amy.
-Egy üvöltés. A többiek pedig harcolnak de nem ölünk meg egy vámpírt sem . Aria tudsz valami burkot csinálni ? -néztem rá a gyakorlott boszorkányra.
-Persze. Nem olyan nehéz . Elkezdem most csinálni . -mondta , majd megsimogatta Kian bundáját és elindult a rét széle felé.
-Na akkor az összes vámpírt oda visszük és majd később addig kínozzuk őket amíg ki nem bökik hogy hova a picsába rakták a húgom .Jólvan ? -néztem körbe.
-Persze. -mondták a srácok.
-Mindenki mondja el mit fog csinálni .Sam ?
-Én maradok hátul és figyelek hogy nehogy valamelyik vámpír bejusson az erdőbe. -mondta a dolgát Sam.
-Pontosan. Kian?
-Én viszem a vámpírokat a burokba és vigyázok Aria-ra.
-Helyes. Ricky, Ricardo ?

-Mi a csatatéren maradunk és megpróbálunk minél több vámpírt vinni Kiannek.
-Jólvan. Jc ? -néztem rá kicsit feszülten.
-Én veled megyek megkeresni Davidet és mikor te vele tárgyalsz megszöktetem Hope-ot. -mondta Jc.
-Lehet cserélnünk kéne , hogy nehogy megint elveszítsd a húgom. -mondtam feszülten.
-Connor annyira szeretem a húgodat hogy azon gondolkozom hogy megkérem a kezét ... -mondta Jc amitől ledöbetntem.
-Tessék ? -kérdeztem megsemmisülve.
-Miután vége lett volna ennek a szarnak akkor akartam megkérdezni hogy áldásodat adod-e ránk , de ebből ítélve még várnom kellesz vele. -mondta Jc .
Tényleg halál komolyan gondolja a kapcsolatot. Talán tévedtem az ő kapcsolatukkal.Lehet hogy nagyon is komoly amiben benne vannak. Azt is megértem hogy Jc miért most akarja megkérni a kezét és nem később. Ilyen világban kitudja hogy mikor halunk meg.
-Áldásom adom rátok, és mehetsz te a húgomért. Rendben? De egy darabban hozzad ki nekem. -mondtam neki, mire Jc vissza kapta a fejét.
-Köszönöm Con. -mondta Jc . -Na de rúgjuk szét azoknak a pöcsöknek a seggüket. -mondta Jc és elindult a rét felé. Mind követtük és amint a rét előtt voltunk lefagytunk és a lábunk a fölbe gyökerezett . Nem számítottunk arra amit ott láttunk.

*Hope*

A fejemen egy zsák volt és kezdett benne melegem lenni . Egy hideg helyen ébredtem fel. A kezem é össze volt kötözve. Mivel nem láttam semmit nem tudtam hogy hol lehetek. A talpammal a talajon húzogattam és annyit kitudtam venni hogy valamilyen füves helyen lehetek . Talán a réten. De mit keresek én a réten ? Elkezdtem mocorogni , és akkor valaki megfogta a kezem és felhúzott a földről.
-Jó reggelt kislány . Milyen volt az álmod ? -kérdezte egy férfi aki túlságosan is közel volt hozzám. Nem szóltam semmit és tökön rúgtam az illetőt, csak elfelejtettem hogy egy vámpír szóval ez nem nagyon árt neki.
-Ezt nem kellett volna. -mondta és megpofozott, majd lehúzta rólam a zsákot.
Szétnéztem hogy felismerjem hogy hol is lehetek , de olyan sötét volt hogy nem nagyon ismertem rá a helyre. Nyeltem egyet és éreztem a vért a számban. Szóval akkor felsértette az arcom azzal az ütéssel. Kiköptem a vért a földre.
-Ölj meg ha akarsz , de semmit nem fogok mondani. -mondtam szemben állva a vámpírral.
-Ó nyugodj meg. -nevetett .- Teljesülni fog a kívánságod , méghozzá nem is olyan későn. -nézett a távolba előttem.
Annyira gyűlöltem hogy én korlátozva vagyok hiszen most még vagy napfelkeltéig nincs erőm addig meg bármit csinálhatnak velem.
A távolban megláttam a farkas csapatot , akik gondoltam hogy az én farkasaim lehetnek. Kicsit elmosolyodtam hogy eljöttek értem, de olyan fejjel néztek a rétre hogy hirtelen lehervadt a mosoly az arcomról. Mellettem egy csapásra vagy 50 vámpír jött elő . A szívem egyre hevesebben kezdett verni , amire felfigyeltek.
-Nocsak , nocsak. A a kutyák is megérkeztek a partiba. -lépett mellettem el egy nagyon magas és fiatal vámpír. Velem egy idős lehetett. Szőke haja volt és vörös szeme. - Úgy látom felébredt a kis Rómeó is. -nézett a barátomra.-Ó és a védelmező bátyuska is itt van a  többi pincsijével együtt. Milyen csodálatos lesz  mindenki előtt megölni a húgodat. -mondta .
Oda kaptam a  tekintetem és hallottam amint egy pisztolyt a fejemhez raknak. Térdre estem és sírni kezdtem. Nem így terveztem el a halálom. Valami olyasmit hogy Jcvel az oldalamon miközben a gyerekeink futkosnak farkasként a házunk mögötti erdőben. Mint az ő szülei .
A szőke hajú srác elém lépett, és megfogta az arcom. Én arcon köptem a véremmel. Letörölte az arcát és megnézte a vérem.
-Utolsó szó ?-nézett rám , és hallottam amint bebiztosítják a fejemnél a puskát .
-Rohadj meg. -mondtam neki .
Láttam amint a falka futva elindul, aztán a pisztoly eldurrant. Én össze estem és éreztem ahogy az oldalamból folyik a vér. Aztán minden elsötétült.

18. fejezet- Séta

Hali ! 

Bocsánat hogy ilyen későn hoztam a részt , csak nem tudtam hogy mi legyen benne, meg osztály kirándulásom is volt. Közeleg az év vége szóval megpróbálom hozni a részeket amilyen gyorsan csak tudom. Ebben a részben a legnagyobb segítségen Dominika Farkas volt ! :) Köszönöm szépen a segítséged!! 

Na de nem húzom tovább a szót! Itt a várva várt rész :) 

..::Amy::..

Tegnap nagyon megijedtem mikor megláttam Jc-t a földön . Amint megéreztem a vér illatát éreztem amint a vámpírfogaim az alsó ajkamba szúródtak. Minden porcikám azt mondta hogy menjek oda és mélyesszem bele a fogaim. Ha Connor nem szól hogy menjek el onnan talán meg is teszem, és azt életem végéig bánnám. Hiába vagyok félig varkas attól még félig vámpír vagyok és nagyon hívogató a vér. Nem mentem messzire a háztól , az egyik közeli fára másztam fel és ültem le egy vastagabb ágra. Mindent hallottam ami bent történik és még mindig éreztem a vér illatát , de erős akartam lenni hogy legközelebb tudjak segíteni és ne pedig valami szar darabnak érezzem magam. A fogaim még mindig nem akartak visszamenni a helyükre ami már kezdett zavarni, szóval úgy döntöttem hogy megpróbálok bemenni anélkül hogy Jc közelébe menjek . Leugrottam a fáról és elindultam az ajtó felé. Amint kinyitottam a hátsó ajtót , megcsapott a friss vér illata , és  nem tudtam másra gondolni csak arra hogy az az édes lé lefolyik a torkomon . Amikor kinyitottam a szemem , már majdnem a konyhánál voltam. Gyorsan megfordultam és kimentem a házból , majd gyorsan becsuktam az ajtót hogy többé ne érezzem az illatot. Felnéztem és láttam hogy nyitva Connor hálójának a szobája. Felmásztam a fára majd annak az egyik ágán az ablakon be . Amint beértem becsuktam az ablakot és leültem az ágyra . A kezemet figyeltem és hallgattam ahogy lent mi folyik. Épp most aludhatott el Hope , mert a szívverése lelassult.
Felemeltem a  fejem és belenéztem a tükörbe. Ugyan az a lány tekintett vissza rám aki hónapokkal ezelőtt volt kivéve egy valamit. A fogait. Ezek bizonyították hogy más lettem . Hogy egy szörny vagyok.Tudom hogy sosem lesz már normális életem és azt is tudom hogy mindig itt lesz nekem Connor hogyha szükségem van rá. Ledobtam magam az ágyba és becsuktam a szemem. Vártam hogy egy új nap kezdődjön hogy jöjjenek a többiek és végre megtudjunk beszélni mindent a csapattal.

*Hope *

Reggel Jc karjai között ébredtem fel. Mosolyogva adtam egy puszit az arcára. Gondoltam hogy meglepem őt egy reggelivel így megpróbáltam kijönni ölelő karjai közül, ami nem sikerült mert felém fordult és puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt gyönyörű hercegnőm ! -mosolygott álmosan. Én közelebb húzódtam hozzá és adtam az ajkaira egy nedves csókot.
-Neked is békakirályfi. -nevettem, ő pedig picit oldalba bökött , de mosolygott. -Hozni akartam neked reggelit , de felkeltél szóval majd csinálsz magadnak. -mondtam neki szomorúan , de Jc elengedte a derekam és horkantott egyet , annak jeléül hogy készíthettem a reggelijét. Elnevettem magam és adtam egy puszit az arcára , majd kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába.
A nappaliban Aria és Kian foglalt helyet. Épp egymás száját fedezték fel a nyelveikkel.
-Jó reggelt gerlicéim . -mosolyogtam rájuk nevetve. Ők elváltak egymástól , majd felém fordultak.
-Neked is gyönyörű hercegnő. -nevetett Kian.
-Kuss farkas ! -mondtam neki röhögve és folytattam az utam a konyhába.
-Hogy megy a varázslás ? -kérdezte Aria. Én kinyitottam a hűtőt és kivettem tejet meg néhány gyümölcsöt egy turmixhoz , és a tojásokat , meg a szalonnát.

-Eléggé jól. Tegnap megmentettem Jc életét. De gondolom Connor már szólt róla nektek mivel itt vagytok.
-Ja igen mondta hogy a köcsög vérszívók megfenyegettek minket. -mondta Kian kicsit idegesen.
Épp egy gyufát kerestem hogy meggyújtsam a tűzhelyet , de eszembe jutott hogy a kezemmel is megtudnám tenni. Oda érintettem az újjam a tűzhelyhez és a varázsigére gondoltam ami tüzet csinál, de semmi nem történt. Még egyszer megcsináltam ezt előröl de megint nem történt semmi. Aria felé fordultam hátha tud nekem segíteni .
-Aria , miért van az hogy nem tudok varázsolni ? -kérdeztem értetlen arccal a tanárom.
-Amikor nagyon sok energiát használsz el egy bizonyos időn belül kimerül a varázserőd 1 napra vagy akár 1 hétre ez attól függ hogy mennyi madarad van, és mivel neked van az eddigi legtöbb a madarad valószínű  hogy neked 1-2 lesz amíg visszajön az erőd. -mondta komoly arccal Aria.
-Miért nekem lesz a legkevesebb idő ? -néztem rá megint.
-Mert a nagyobb erő hamarabb visszatér mint a kevesebb. Nekem általában 4-5 nap mire visszatér az erőm. Azért tippeltem neked annyit. -Mondta miközben én már elkezdtem sütni a reggelit.
Pont most kell elmennie az erőmnek mikor mindjárt harcolni fognak . Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.
Amíg én sütögettem addig a többiek szépen lassan megérkeztek. Eelőször Sam, aztán Ricky és végül Ricardo. Mire én kész lettem a kajával már mindenki lent volt beleérte Jct és Connorékat. Oda raktam Jc elé kaját , majd én elkezdtem inni a turmixomat.
A srácok megbeszélték hogy hol és mikor fognak támadni én pedgf csak figyeltem őket. Figyeltem ahogy a bátyám minden pillanatot megszervez és hogy a többiek mennyire figyelik minden egyes mondatát. Sosem láttam még ilyennek Connort. Mostanában olyan részeit látom a bátyámnak mint 19 év alatt eddig még sosem.
Mikor már mindennel kibeszélték magukat úgy döntöttem hogy elmegyek egy kicsit sétálgatni, mert olyan rég voltam már kint . Sőt már nem is emlékszem mikor voltam utoljára kint a friss levegőn.
-Srácok én elmentem sétálni . -mondtam miközben a hátsó ajtóhoz léptem, de mikor megogtam volna a kilincset hirtelen mellettem termett Jc és Connor.
-Azok után ami tegnap történt nem mehetsz el egyedül. Veled megyek. -mondta Connor, de Jc megfogta a vállát.
-Te maradj itt és beszéld meg a srácokkal hogy minden rendben legyen holnap én majd vigyázok rá. Okés ? -nézett rá Jc . Connor bólintott.
-Köszönöm , haver . Sötétedés előtt legyetek itthon. -mondta keményen a bátyám. Jc bólintott , majd összekulcsolta az ujjaink és elindultunk sétálni.
Mikor már az erdőben voltunk Jc mosolyogva fogta meg a derekam és magához húzott.
-Mi ez a hirtelen sétálgatni akarás? -nézett rám olyan aranyosan.
-Csak látni akartam valamit ami nem változott mióta megtudtam hogy vannak varázslények. -mondtam őszintén. -Meg hiányzott a friss levegő.-néztem rá, mikor láttam hogy hirtelen lehervad az arcáról a mosoly.
-Tönkre tettem az életed azzal hogy rájöttél hogy mik is vagyunk igazából . Igaz ? - nézett rám megbánó tekintettel.
-Dehogy ! Ne hibáztasd magad. Örülök hogy ebbe a világba csöppentem , mert életemben nem történt velem annyi minden mint most. Ha te nem vagy, talán sosem leszek boszorkány és talán mikor elmentek harcolni és Connor nélkül jösztök vissza sosem fogom megtudni az igazat, és ha nem mondod el talán sosem jövünk össze. -mondtam neki , miközben a hajával játszottam. Jc elmosolyodott és felém hajolt . Miközben csókolóztunk kezével bejárta a testem én pedig a nyakán tartottam a kezemet.
Mikor elváltunk megfogta a kezem és elindultunk a rét felé.

-Hope monadni szeretnék neked valamit. -fordult felém Jc . Mikor kinyitotta a száját, hirtelen megváltozott az arca és össze esett.
Felsikoltottam és felé térdeltem. Nem tudtam most mit csinálni vele. Láttam egy nyugtató övedéket a hátán és kicsit megnyugodtam . Ám mikor már azt hittem hogy minden rendben valaki befogta a számat és zsákot húzottt a fejemre. Felsikoltottam még egy hatalmasat majd valamivel fejen vágtak és azonnal elvesztettem az eszméletem.

17. fejezet -Üzenet

..:: Jc ::..

Reggel arra ébredtem hogy Hope már nem fekszik mellettem. Amin végig tapogatóztam a matracon és hűlt helyét véltem a barátnőmnek , kinyitottam a szemem és jobban szemügyre vettem a  most már világosban lévő sátrat. Felültem és megráztam a hajam majd megigazítottam. Még most sem láttam sehol , de a tegnapi ruhája a földön volt a telefonjával együtt. Hatalmas gombóc nőtt a torkomba. Tudtam hogy nem kellett volna itt lennünk , hiszen azok a köcsög vérszívók éjszaka járkálnak. Biztos elvitték . Felvettem az alsómat és kimentem a sátorból nyomokat keresni hogy mégis merre lehetnek .
Amint kiléptem Hope állt a fa mellett és jógázott. A szívemről egy hatalmas kő esett  le. Valószínű hogy megérezte hogy bámulom , mert megfordult .
-Jó reggelt, vagy inkább jó délutánt ? - jött oda hozzám átkarolta a nyakam és egy hosszú csókot adott. Amit ajkaink elváltam gyorsan megnéztem hogy mi van rajta. Egy sport melltartó és egy nagyon rövid nadrág.
-Ugye tudod hogy gyakrabban kéne ilyen ruhákban járkálnod.-mosolyogtam rá és adtam egy puszit a homlokára. -Amúgy hány óra ? -kérdeztem.
-Olyan 2 körül lehetett. Mikor menyünk vissza ? Vagy szeretnél még egy éjszakát itt tölteni ? -kuncogott olyan édesen hogy az én szám is mosolyra húzódott.
- HIdd el másra sem vágyom csak arra hogy veled tölthessem az összes éjszakám életem végéig, viszont a bátyád a főnököm úgymond szóval szerintem olyan 1 óra múlva már menjünk . -mondtam miközben a hajával játszottam. Ő bólintott .
-Szeretlek. -mondta mosolyogva . Én megcsókoltam .
-Én is szeretlek. Na menj jógázz még egy kicsit én addig , leülök ide és élvezem a látványod. -mondtam nevetve amire a válassza az volt hogy bele bokszolt a vállamba.

..:: Connor ::..

A srácokat hazaküldtem mert már kezdték szétszedni a házat  ,szóval most egy kicsit kettesben voltam Amyvel. Hope és Jc tegnap óta nem jöttek haza de nem aggódtam értük mert tudtam hogy biztonságban vannak hiszen Jc vérfarkas Hope meg boszorkány. A vámpírok pedig nappal nem nagyon járkálnak errefelé.A popcornos tállal a kezembe mentem a kanapéhoz Amy mellé aki a tv-t kapcsolgatta valami normális műsort keresve. Nem tudom ő hogy bírja hogy nem izgul amiatt hogy nemsokára megyünk harcolni a vámpírok ellen , de én előtte mindig aggódom , hiszen a családom száll harcba . Most hogy  húgom is ott lesz velünk élet veszélynek teszem ki és ez még jobban megrémiszt. Eddig azon voltam hogy megvédjem most pedig kiteszem ennek az egésznek . Mit képzeltem ? Hogy lehettem ennyire barom.
-Connor . -szólalt meg Amy mellettem. Felé néztem és láttam a szemében az aggódást. -Minden rendben ? -fogta meg a kezemet.
-Azt hiszem. Féltem a húgom , a falkát és téged. Nem akarom hogy bajotok essen. Sosem akartam csak azok a hülye vámpírok mindent tönkre tesznek.. -mondtam idegesen.
-Connor nem okold magad miatta. Mind bele egyeztünk. Mikor a vámpírrá változtattak semmit nem tudtam arról hogy mit kell csinálni vagy hogy mi lettem. Annyit mondtak hogy legyek a mezőn az nap és végezzelek ki titeket. Később találkoztam egy másik vámpírral és ő segített nekem néhány dologban. Te viszont itt vagy és segítesz a srácoknak bármi is történik. Hálásak neked , még akkor is ha te azokat amiket csinálsz természetesnek veszed. Kötődnek hozzád és nem csak azért mennem a harcba mert te vagy a falka vezér hanem mert szeretnek. A húgod is . Megakar védeni épp úgy mint te őt. Én meg bármit megtennék hogy kinyírjam azt aki vámpírrá változtatott. -mondta Amy.

Nem tudtam mit mondani. Nem is tudtam hogy ez van. Amiket én a srácokkal teszek hogy engedem hogy it legyenek nálam , egyenek , hogy segítettem nekik tényleg természetesnek vettem. Ránéztem a barátnőmre aki olyan nyugis volt midnen ellenére mint még eddig nem láttam őt. Elmosolyodtam és közel hajoltam hozzá. Tenyerembe fogtam az arcát és a homlokomat az övéhez nyomtam. Ő csak mosolygott.
-Amy ha tudnál mennyire szeretlek. -néztem bele a szemeibe. Amy csak mosolygott és elnevette magát.
-Connor ha tudnád hogy mennyire tudom . -kuncogott. Ekkor ajkaimat az övéhez érintettem és egy forró csókot váltottunk. Egyik csókot követte a másik és a levegő egyre forróbb lett a szobában. Ledöntötem az ágyra Amyt és felé tornyosultam. Épp mikor megint az ajkaira tértem volna az ajtó nyílt ki és a csurom vizes Jc és Hope lépett be a lakásba. Mi Amyvel azonnal szét reppentünk és a röhögő ár felé fordultunk. Ők észre sem vettek minket amíg nem köszöntem nekik.
-Sziasztok . Hát ti meg ? -néztem rájuk furán. Hope felém nézett és mintha kicsit megijedt volna hogy itt talált de csak tovább nevetett .
-Hát kint voltunk a réten , mikor hirtelen eleredt az eső , így hazáig szaladtunk. Nagyon nagy vihar van. Észre sem vettétek? -kérdezte furcsállva a húgom. Hát mi inkább mással voltunk elfoglalva , de ezt nem fogom közölni a húgommal.
-Hát mi ... tvztünk és nem figyeltünk annyira lefoglalt minket a ...-néztem a  tv felé amiben éppen egy oroszlán pár szexelt. -az oroszlánok szaporodása. -mondtam mire Jc Hope és Amy is elröhögte magát .
-Jólvan bátyus. Inkább szaporodjatok ti . Mi felmentünk zuhanyzunk szóval van 10 perced befejezni amit elkezdtél. -röhögött és Jc kezét fogva nevetve felszaladt az emeletre.
Én Amy felé fordultam és mind a ketten felröhögtünk. Ez egy eléggé kínos pillanat volt mit ne mondjak.
Felálltam és inkább bementem a konyhába néhány pohár ért és egy filmet is kivettem a szekrényből hogy majd legyen mit nézni a srácokkal.
Hope és Jc már más ruhában jöttek le nevetgélve . Ekkor csengettek .
-Hope , Jc kinyitnátok ? közelebb vagytok . -mondtam nekik kérőn.
-Rendben . Nyitom . -szólalt meg Hope . Jc beelőzte a húgom és kinyitotta az ajtót.
Ekkor meghallottam Hope sikoltását és egy testet a földre zuhanni. Hátra kaptam a fejem és Hope Jc mellkasát fogta. Azonnal felugrottam és oda szaladtam. Hope annyira sírt hogy nem tudott semmire sem figyelni. Megnéztem hogy miért tartja a kezét a mellkasához. Jc pólója csupa vér volt. Mindenhova folyt a vér .
-Amy Húz el innen ! Most! -parancsoltam a barátnőmre akinek már kint voltak a fogai. Ő nehezen bólintott és már ott sem volt. A húgom felé fordultam aki még mindig hisztérikusan sírt.
-Hope nyugi . Kérlek nyugodj le ! Tudsz tenni valamit nem ? Visszahozni az életbe vagy valami ? -mondtam neki , mire a húgom kicsit lenyugodott és most már csak sírt megállás nélkül.
-Megpróbálhatok valamit. -mondta és ellökött Jc mellől. Rárakta a két kezét a sebre és valami hülye szöveget mormolt magában. Én addig kimentem az ajtó elé hogy szét nézzek. Nem láttam senkit , viszont ott volt egy lap a bejárati ajtó előtt. Felvettem és megnéztem mi volt rajta. Csak néhány mondat.

Vegyétek figyelmeztető lövésnek. 1 hét múlva találkozunk. 

D

Dühösen gyűrtem össze a papírt és dobtam el a messzeségbe. Miutén szépen kikáromkodtam magam visszamentem és még mindig a sebén tartotta a kezét , ahonnan már nem folyt a vér . A húgom megint kitett magáért.Leültem vele szembe és néztem ahogy visszahozza az életbe a szerelmét. Jc ott feküdt meztelenül hidegen. Én fogtam a  csuklóját hogy lássam mikor tér belé vissza az élet. Egyszer csak mintha megállt volna a levegő egy pillanatra és abban a pillanatban csönd volt. Semmi nem volt hallható. Egyedül egy valami. Jc szív verése. Amint dobbant egyet , megint mindent hallottam. Kicsit mintha fáradtabb lettem volna mint mikor leültem és szédültem is volna egy kicsit. 

Felemeltem Jc-t és felraktam a kanapéra. Öntöttem egy pohárba vizet és vittem egy takarót hogyha felébredne és leültem Hope mellé. 

Csak ültünk s vártuk hogy felébredjen . Már Hope beszunyókált mikor Jc kinyitotta a szemeit és felült . 

-Vigyázat ! -ordította el magát. Hope azonnal felriadt és bevert neki egyet. Amit azonnal megbánt. 

-Jc ! - szaladt oda hozzá Hope és elkezdte csókolgatni. 

-Kincsem miért ütöttél meg ? Amúgy szép jobb horog. -mondta Jc miközben a húgom ölelte az egyik kezével a másikkal meg az orrából eltörő vérzést állította el. Én csak nevettem rajtuk. 

-Na jó én most szerintem elmegyek aludni. Jóéjt srácok. -mosolyogtam rájuk. 

-És mi lesz Amyvel? -kérdezte Ijedten Hope .-Hagyod őt kint az erdőben ? 

-Nem fent van a  szobámba és alszik. Jóéjt és üdv újra köztünk haver. -mondtam Jcnek mosolyogva majd felmentem. Bedőltem a szerelmem mellé az ágyba és ezek után hamar elaludtam.