18. fejezet- Séta

Hali ! 

Bocsánat hogy ilyen későn hoztam a részt , csak nem tudtam hogy mi legyen benne, meg osztály kirándulásom is volt. Közeleg az év vége szóval megpróbálom hozni a részeket amilyen gyorsan csak tudom. Ebben a részben a legnagyobb segítségen Dominika Farkas volt ! :) Köszönöm szépen a segítséged!! 

Na de nem húzom tovább a szót! Itt a várva várt rész :) 

..::Amy::..

Tegnap nagyon megijedtem mikor megláttam Jc-t a földön . Amint megéreztem a vér illatát éreztem amint a vámpírfogaim az alsó ajkamba szúródtak. Minden porcikám azt mondta hogy menjek oda és mélyesszem bele a fogaim. Ha Connor nem szól hogy menjek el onnan talán meg is teszem, és azt életem végéig bánnám. Hiába vagyok félig varkas attól még félig vámpír vagyok és nagyon hívogató a vér. Nem mentem messzire a háztól , az egyik közeli fára másztam fel és ültem le egy vastagabb ágra. Mindent hallottam ami bent történik és még mindig éreztem a vér illatát , de erős akartam lenni hogy legközelebb tudjak segíteni és ne pedig valami szar darabnak érezzem magam. A fogaim még mindig nem akartak visszamenni a helyükre ami már kezdett zavarni, szóval úgy döntöttem hogy megpróbálok bemenni anélkül hogy Jc közelébe menjek . Leugrottam a fáról és elindultam az ajtó felé. Amint kinyitottam a hátsó ajtót , megcsapott a friss vér illata , és  nem tudtam másra gondolni csak arra hogy az az édes lé lefolyik a torkomon . Amikor kinyitottam a szemem , már majdnem a konyhánál voltam. Gyorsan megfordultam és kimentem a házból , majd gyorsan becsuktam az ajtót hogy többé ne érezzem az illatot. Felnéztem és láttam hogy nyitva Connor hálójának a szobája. Felmásztam a fára majd annak az egyik ágán az ablakon be . Amint beértem becsuktam az ablakot és leültem az ágyra . A kezemet figyeltem és hallgattam ahogy lent mi folyik. Épp most aludhatott el Hope , mert a szívverése lelassult.
Felemeltem a  fejem és belenéztem a tükörbe. Ugyan az a lány tekintett vissza rám aki hónapokkal ezelőtt volt kivéve egy valamit. A fogait. Ezek bizonyították hogy más lettem . Hogy egy szörny vagyok.Tudom hogy sosem lesz már normális életem és azt is tudom hogy mindig itt lesz nekem Connor hogyha szükségem van rá. Ledobtam magam az ágyba és becsuktam a szemem. Vártam hogy egy új nap kezdődjön hogy jöjjenek a többiek és végre megtudjunk beszélni mindent a csapattal.

*Hope *

Reggel Jc karjai között ébredtem fel. Mosolyogva adtam egy puszit az arcára. Gondoltam hogy meglepem őt egy reggelivel így megpróbáltam kijönni ölelő karjai közül, ami nem sikerült mert felém fordult és puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt gyönyörű hercegnőm ! -mosolygott álmosan. Én közelebb húzódtam hozzá és adtam az ajkaira egy nedves csókot.
-Neked is békakirályfi. -nevettem, ő pedig picit oldalba bökött , de mosolygott. -Hozni akartam neked reggelit , de felkeltél szóval majd csinálsz magadnak. -mondtam neki szomorúan , de Jc elengedte a derekam és horkantott egyet , annak jeléül hogy készíthettem a reggelijét. Elnevettem magam és adtam egy puszit az arcára , majd kimásztam az ágyból és elindultam a konyhába.
A nappaliban Aria és Kian foglalt helyet. Épp egymás száját fedezték fel a nyelveikkel.
-Jó reggelt gerlicéim . -mosolyogtam rájuk nevetve. Ők elváltak egymástól , majd felém fordultak.
-Neked is gyönyörű hercegnő. -nevetett Kian.
-Kuss farkas ! -mondtam neki röhögve és folytattam az utam a konyhába.
-Hogy megy a varázslás ? -kérdezte Aria. Én kinyitottam a hűtőt és kivettem tejet meg néhány gyümölcsöt egy turmixhoz , és a tojásokat , meg a szalonnát.

-Eléggé jól. Tegnap megmentettem Jc életét. De gondolom Connor már szólt róla nektek mivel itt vagytok.
-Ja igen mondta hogy a köcsög vérszívók megfenyegettek minket. -mondta Kian kicsit idegesen.
Épp egy gyufát kerestem hogy meggyújtsam a tűzhelyet , de eszembe jutott hogy a kezemmel is megtudnám tenni. Oda érintettem az újjam a tűzhelyhez és a varázsigére gondoltam ami tüzet csinál, de semmi nem történt. Még egyszer megcsináltam ezt előröl de megint nem történt semmi. Aria felé fordultam hátha tud nekem segíteni .
-Aria , miért van az hogy nem tudok varázsolni ? -kérdeztem értetlen arccal a tanárom.
-Amikor nagyon sok energiát használsz el egy bizonyos időn belül kimerül a varázserőd 1 napra vagy akár 1 hétre ez attól függ hogy mennyi madarad van, és mivel neked van az eddigi legtöbb a madarad valószínű  hogy neked 1-2 lesz amíg visszajön az erőd. -mondta komoly arccal Aria.
-Miért nekem lesz a legkevesebb idő ? -néztem rá megint.
-Mert a nagyobb erő hamarabb visszatér mint a kevesebb. Nekem általában 4-5 nap mire visszatér az erőm. Azért tippeltem neked annyit. -Mondta miközben én már elkezdtem sütni a reggelit.
Pont most kell elmennie az erőmnek mikor mindjárt harcolni fognak . Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek.
Amíg én sütögettem addig a többiek szépen lassan megérkeztek. Eelőször Sam, aztán Ricky és végül Ricardo. Mire én kész lettem a kajával már mindenki lent volt beleérte Jct és Connorékat. Oda raktam Jc elé kaját , majd én elkezdtem inni a turmixomat.
A srácok megbeszélték hogy hol és mikor fognak támadni én pedgf csak figyeltem őket. Figyeltem ahogy a bátyám minden pillanatot megszervez és hogy a többiek mennyire figyelik minden egyes mondatát. Sosem láttam még ilyennek Connort. Mostanában olyan részeit látom a bátyámnak mint 19 év alatt eddig még sosem.
Mikor már mindennel kibeszélték magukat úgy döntöttem hogy elmegyek egy kicsit sétálgatni, mert olyan rég voltam már kint . Sőt már nem is emlékszem mikor voltam utoljára kint a friss levegőn.
-Srácok én elmentem sétálni . -mondtam miközben a hátsó ajtóhoz léptem, de mikor megogtam volna a kilincset hirtelen mellettem termett Jc és Connor.
-Azok után ami tegnap történt nem mehetsz el egyedül. Veled megyek. -mondta Connor, de Jc megfogta a vállát.
-Te maradj itt és beszéld meg a srácokkal hogy minden rendben legyen holnap én majd vigyázok rá. Okés ? -nézett rá Jc . Connor bólintott.
-Köszönöm , haver . Sötétedés előtt legyetek itthon. -mondta keményen a bátyám. Jc bólintott , majd összekulcsolta az ujjaink és elindultunk sétálni.
Mikor már az erdőben voltunk Jc mosolyogva fogta meg a derekam és magához húzott.
-Mi ez a hirtelen sétálgatni akarás? -nézett rám olyan aranyosan.
-Csak látni akartam valamit ami nem változott mióta megtudtam hogy vannak varázslények. -mondtam őszintén. -Meg hiányzott a friss levegő.-néztem rá, mikor láttam hogy hirtelen lehervad az arcáról a mosoly.
-Tönkre tettem az életed azzal hogy rájöttél hogy mik is vagyunk igazából . Igaz ? - nézett rám megbánó tekintettel.
-Dehogy ! Ne hibáztasd magad. Örülök hogy ebbe a világba csöppentem , mert életemben nem történt velem annyi minden mint most. Ha te nem vagy, talán sosem leszek boszorkány és talán mikor elmentek harcolni és Connor nélkül jösztök vissza sosem fogom megtudni az igazat, és ha nem mondod el talán sosem jövünk össze. -mondtam neki , miközben a hajával játszottam. Jc elmosolyodott és felém hajolt . Miközben csókolóztunk kezével bejárta a testem én pedig a nyakán tartottam a kezemet.
Mikor elváltunk megfogta a kezem és elindultunk a rét felé.

-Hope monadni szeretnék neked valamit. -fordult felém Jc . Mikor kinyitotta a száját, hirtelen megváltozott az arca és össze esett.
Felsikoltottam és felé térdeltem. Nem tudtam most mit csinálni vele. Láttam egy nyugtató övedéket a hátán és kicsit megnyugodtam . Ám mikor már azt hittem hogy minden rendben valaki befogta a számat és zsákot húzottt a fejemre. Felsikoltottam még egy hatalmasat majd valamivel fejen vágtak és azonnal elvesztettem az eszméletem.