12.fejezet - Családi Látogatást 2/2

..::Hope::..

Valahogy megtaláltam még reggel Jc telójában a mamája számát szóval írtam neki egy sms-t hogy ma elmennénk hozzájuk Jcvel küldje el a címüket. Mikor válaszolt mintha boldog lett volna hogy a fiát visszaviszem neki, bár amiket Jc mondott nagyon ellenkezett. Szóval megadta a címüket és elvittem oda Jct .
-Itt vagyunk. -mondtam neki és leállítottam a kocsit hogy felé forduljak.
Jc eléggé ideges volt, majd feszülten rám nézett.
-Mielőtt bemennénk mondanom kell valamit. -fogta meg a kezemet . Amint kinyitotta megint a száját a ház ajtaja kinyílt.
3 gyerek szalad ki rajta és a kocsi felé igyekeztek Jc azonnal kiszállt az autóból és odament megölelgetni őket.
-Mizujs gyerekek? De rég láttalak titeket. Megnőttetek. - mosolygott és összeborzolta a kis srácnak aki ott állt a haját . Én mosolyogva néztem őket , miközben megkerültem a kocsit és Jc mellé léptem.
-Jc hol voltál ? Hiányzott hogy kimenjünk veled az erdőbe. Olyan rég változtam farkassá. -mondta a lány szomorkássá.
Én megfagyva álltam Jc mellett. MIVAN ? Hogy a kislány rég változott farkassá... Nem értem hiszen Jc azt mondta hogy őt átváltoztatták.
-Jc ? -néztem rá kérdőn. Lehajtotta a fejét és úgy fogta a meg a kezem.
-Ígérd meg hogy nem borulsz ki először. -mondta .
-Jc .... -mondtam kicsit fenyegetőbben és dühösebben . Dühített hogy nem mondja el nekem.
-Emlékszek mit mondtam hogy ... elküldtek otthonról. Én szöktem el. Az egész családom vérfarkas és én kölyök korom óta az vagyok.Sajnálom hogy nem mondtam el . Kérlek ne haragudj . -mondta és már agyon szorongatta a kezem.
Nem tudom miért de nagyon rosszul esett hogy hazudott nekem. Hiszen ha egyszer megtette miért ne tenné még egyszer. Nem volt olyan nagy dolog tudom , de számomra máshogy esett nem is tudom miért.
-Mi -MIért nem mondtad el nekem ? -kérdeztem tőle , alig hallhatóan.
-Nem tudom . Tényleg nem . -mondta és láttam rajta hogy tényleg bántja a dolog.
-Jc nekem... -kezdtem bele , de ebben a pillanatban megint nyitódott az ajtó és egy tőlünk néhány évvel idősebb lány állt velünk szemben .
-Fiam ! -szaladt Jc felé. Tátva maradt a szám. Nagyon csinos volt éscsöppet sem hasonlítottak  Jcvel egymásra. Nem sokkal utána egy Rickyvel egy 25 éves srác jött ki az ajtón. Gondolom Jc papája.
Ledermedve álltam a füvön, mikor az egyik kislány meghúzta a szoknyámat. Felé pillantottam és leguggoltam mellé.
-Szia. Én Eva vagyok . -nyújtotta felém a kicsi kezét. Elmosolyodtam és megfogtam.
-Szia Eva. Én Hope vagyok . -ráztam meg a kezét. A kislány a csuklómat kezdte bámulni. Azon volt a 10 kisi madár. Mikor meglátta megint rám nézett csillogó tekintettel.
-Te boszorkány vagy ? -kérdezte izgatottan tőlem. Bólintottam.
-Igen. Bár alig néhány napja szóval eléggé új nekem ez az egész . -mondta és Jc felé néztem aki a szüleivel beszélgetett.
-Imádom a boszorkányokat. Amúgy én Jaylen vagyok . -mondta egy kicsivel idősebb kislány.
-Hope és ezt örömmel hallom . Mutatok nektek valamit. Figyeljetek. -mondtam és a földre néztem.
Nem voltam benne biztos hogy sikerülni fog  , de a földre koncentráltam és nem sokkal később , két hatalmas virág nőtt ki rajta.
-Wáááow ! -mondta a két lány kitépték a virágokat és a szüleikhez léptek. Eva kisebb volt mint a virág ami nagyon aranyosan mutatott. Ekkor mellém lépett a kis srác is.
-Szia. Joe vagyok . Én is kapok valami ilyesmit ? -kérdezte .
-Mi a kedvenc gyümölcsöd ? -kérdeztem , mire ő elgondolkodott.
-Azt hiszem az alma. -mondta . Én a földre néztem és egy kis cserje nőtt ki onnan aminek az egyik ágán egy vörös alma nőtt. Letéptem róla és oda adtam neki.
-Tessék Joe. Ha gondoskodni fogsz róla, minden nap fog teremni rajta ilyen gyönyörű alma. -mosolyogtam rá.
-De egyik sem lesz olyan gyönyörű mint te. -hallottam magam mögött egy ismerős hangot.
Megfordultam és Jc és a szülei álltak mögöttem . Jc felsegített és erősen megszorította a kezem.
-Jónapot. Öhm Hope vagyok .-nyújtottam a kezemet, mire Jc szülei elnevették magukat.
-Jaj Hope nyugodtan tegezz hiszen majdnem egy idősek vagyunk. Amúgy nagyon köszi hogy visszahoztad a fiunkat .
-Nincs mit . Kötelességemnek tartottam hogy elhozzam , mert gondoltam hogy hiányzik neki a családja mint nekem az enyém .-mosolyogtam.
-Na és mi van köztetek ? -kérdezte Jc papája.
-Fater! -mondta Jc , mire elnevettem magam .
-Semmi baj. Én Jc barátnője vagyok , de egy dolog nagyon izgat és ne sértődjenek meg de muszáj megkérdeznem....

-Hogy hogy lehet hogy gyerekeink vannak és nem öregszünk ? -kérdezte Jc mamája. Bólintottam. -Tudod a farkasok egy bizonyos korig öregednek. Minket olyan 22 éves korunkban haraptak meg így már vagy 50 éve 27 évesek vagyunk , és lehet gyerekünk . Minden farkasnak lehet gyereke. Csak kicsit gáz ha miután felnőttek ők megállnak 22 éves koruknál. -mondta én Jc-re néztem.
-Szóóóóóval akkor te 2 hónap múlva már nem fogsz öregedni ? -kérdeztem . Bólintott.
-Jaj de bunkók vagyunk ! Mi még be sem mutatkoztunk. Az én nevem April Caylen ő pedig itt a férjem Benjamin Caylen . -mutatott a férjre. -Ns de menjünk be mert kész a vacsora . -mosolygott a mamája.
-Jaj kincsem . Nem baj ha ma itt aludnánk ? -kérdezte Jc .
-Nem dehogy szívesen beszélgetek még a szüleiddel, meg a tesóiddal. -mosolyogtam és megcsókoltam . Ekkor meghallottam egy kisebb csapat 'fúúúúj'-t . Oldalra néztem és Jc tesói mosolyogtak majd kacagva befutottak a házba.Jc megszorította a kezemet és elkezdett húznia  ház felé.

..::Jc::..

Amikor anya hozta a vacsorát akkor döbbentem rá hogy nekem mennyire is hiányzott a családom . Hogy minden este leültünk beszélgetni miközben vacsoráztunk. Hogy a tesóimmal játszom a házunk mögötti erdőben. Apával vadászni minden hévégén. Ekkor ránéztem Hope ra és rájöttem miért is mentem el .
Magányos voltam. Hiába volt egy szerető családom , úgy éreztem hogy hiányzik valami. Mikor találkoztam Connorral akkor kezdtem érezni hogy már nem vagyok egyedül. Mikor pedig először megcsókoltam Hope-ot az egész életem mintha tökéletes lenne. Most már az is.

-Fiam ide adnád a krumplit ? -kérdezte apám. Megfogtam és felé nyújtottam.
-Na és mesélj kicsit magadról Hope . -kezdte anya , miközben húst szedett a tányérjára.
-Hát öhm..HUh.. Hol is kezdjem . Igazából én Californiában születtem de a bátyámmal Connoral néhány éve egy erdei házba költöztünk. Nem rég lettem boszorkány . Jcvel pedig néhány napja járunk. - mondta el röviden az én egyetlenem .
-Akkor tudnál tüzet csinálni a kandalóba? -kérdezte apa. Anya megbökte az oldalát mire apa egy olyan 'Mi bajod asszony? ' pillantást vetett anyámra.
-Persze . -mondta Hope csentintett és tűz gyulladt a kandallóban.
-Megmutatnád a csuklód ? -kérdezte apám . Hope furán nézett , lerakta az evő eszközöket és megmutatta mind a két csuklóját.
Én még nem nagyon figyeltem meg őket mióta boszorkány lett , de most 10 madárka volt a csuklóján.
-Úristen. -mondta anya és apa egyszerre.
-Sajnálom valami rosszat csináltam. Inkább megyek aludni . -mondta majd anyára nézett . -Köszönöm Mrs Caylen ... April a vacsorát és jóéjszakát. -mondta és felrohant az emeletre.
-Most ezt miért kellett ? kérdeztem kicsit dühösen a szüleim.
-Tudod te ki a barátnőd ? -kérdezte anya .
-Igen . Egy csodálatos lány akit azért szeretek mert ő nem olyan mint a többi.
-Nem . Ő az egyik leghatalmasabb boszorkány . Az utolsó akinek ennyi ereje volt talán Amarilda volt.
-Örülök neki , de ez engem nem érdekel. -mondtam , de ezt a vitát egy apró hangocska törte meg.
-Ki az az Amarilda ? -kérdezte Jaylen.
-Ő az a boszorkány aki a vérfarkasokat és vámpírokat teremtette és velük együtt minden mást. Ő az első jó boszorkány a világon. -mondta .
Én felálltam az asztaltól és szó nélkül felmentem a szobámba .
Nem értem a szüleim . Miért zavarja őket hogy a barátnőm boszorkány ? Méghozzá jó szóval örülniük kéne.
Bementem a szobámba és Hope ült az ágyon a kezét morzsolgatva.
-Ne törődj velük. Nem szokták meg hogy van barátnőm , méghozzá nem is akármilyen. -ültem le mellé.
-Jc . Szeretlek  .-mondta és láttam egy könnycseppet az arcán.
-Mi a baj ? -kérdeztem.
-Semmi . Fáradt vagyok aludjunk. -mondta és lefeküdt az ágyra. Én mellé feküdtem és átkaroltam ezzel melegítve.
Szerencsére mind a kettőnket hamar elnyomott az álom , így nem volt gond azzal hogy kérdezősködjünk egymásról csak békésen elaludtunk .