11.fejezet -Családi látogatás 1/2

Bocsánat hogy húzom az időt de ma olyan jó dolog történt velem. 

Felmentem Facera és láttam hogy az egyik kedvenc blogotok az enyém , ami nagyon jól esett . 

Bocsánat hogyha ez egy kicsit rövid , lett , de csakis azért mert a következőt izgalmasabbra tervezem. Szóóóval jó szorakozást !!

Dreamer

..::Hope ::..

Tegnap mikor Connor hazahozta Amyt nagyon megrémültem. Szerencsére sikerült az elméjébe belenéznem és elmondtam a srácoknak hogy nincs semmi baj. Ezután lejöttek és úgy beszélgettünk. Azt hiszem bealudtam közben , de nem a nappaliban ébredtem fel hanem az ágyamban , egy meleg kézzel a derekamon.
Elmosolyodtam és közelebb húzódtam hozzá. Valamiért mindig felvidít mikor Jcvel vagyok, bármit csinálunk.
-Jó reggelt drágaságom .-mondta a reggeli hangján és adott egy puszit a nyakamra.
A hideg kirázott és libabőrös lettem, Jc ezt persze azonnal észre vette.
-Fázol kincsem ? Akkor közelebb húzódom .-hallottam a hangjában egy kis huncutságot , de máris egész felsőtestével az én hátamnál volt, és apró csókokkal hintette be a nyakam. Annyira tetszettek ezek a reggeli ''ébresztők'' . Sosem fogom megunni.
Gyorsan megfordultam ,és mosolyogva néztünk egymásra. Az én kezem az arcát cirógatta az övé pedig a fenekemnél játszadozott.
-Szeretem ezt a fajta ébresztést. -mondtam mosolyogva.
-Én meg szeretem mikor mosolyogsz . -mondta és megcsókolt. Annyira édes volt.Szóval úgy döntöttem hogy ma meglepem őt valamivel.
Azonnal megint csókcsatába elegyedtünk. Most viszont nem voltam hajlandó alulra kerülni, szóval megfogtam mind a két kezét és a feje mögé toltam őket. Mikor elváltak az ajkaink Jc egy perverz vigyor kiséretében próbált meg felülre kerülni amit én nem hagytam neki, hála annak hogy boszi vagyok és erre is használhatom az erőm .
-Nem tetszik hogy feletted vagyok ? -kérdeztem miközben apró csókokat nyomtam az ajkaira.
-Ülj lejjebb ésérezni fogod mennyire tetszik . -mosolygott. Úgy nevettem hogy az erőm elengedtem egy pillanatra , így sajnos sikerült fordítania a helyzetünkön.
-Na most ki van alul ? -kérdezte és ugyan olyan helyzetbe vitt mint én az előbb. Amint a kezeim a fejem fölött voltak , a nyakam kezdte csókolgatni. Egyszer egy olyan pontot érintett meg aminek hatására egy halkat nyögtem. Jc felkapta a fejét.

-Na. Csak nem tetszik ez a póz ? Hol is voltam az előbb ? -kérdezte és máris visszatért és azt a pontot kezdte csókolgatni.
Egyre több nyögés hagyta el a szám , mikor hirtelen valaki benyitott. Komolyan már megtudnék ölni valakit. Az ajtóban Sam állt egy hatalmas mosollyal az arcán. Basszus . Mindent hallottak.
-Ne is mond . Connor küldött hogy reggeli vagy valami eltaláltam ? -néztem rá.
Sam csak vigyorogva bólintott. Megfordult és ki ment.
-Bezzeg én ne mondtam semmit mikor este ő és Amy...
-Ne hogy folytasd ! -mondta neki és az egyik ujjam az ajkára helyeztem. -Nem akarok tudni az ő nemi életéről. -mondtam és kirázott a hideg.
-Jólvan ,jólvan. -mondta Jc és mellém gurult az ágyra. -Éhes vagyok , szóval menjünk le , hadd örüljön Connor.
-Rendben . -nevettem el maga és összekulcsoltam az ujjaim Jc-vel. -Amúgy érzed mi a kaja? -kérdeztem mert tudtam hogy neki mint vérfarkasnak jobb a szaglása.
-Palacsinta. Sziruppal és lekvárral. -mondta miközben kinyitotta az ajtót.
-Imáááááááádom . -mondtam és máris futva igyekeztem az ennivaló irányába.
A lépcsőig futottam majd a tetején megálltam és szembe fordultam szerelmemmel.
-Ha megreggeliztünk , van neked egy meglepetésem , de ahhoz át kell öltöznöd , szóval benne vagy ? Ha nem elrabollak. Képes vagyok rá. -vigyorogtam rá. Összekulcsolta az ujjait a derekam körül és a homlokát az enyémnek nyomja.
-Ha veled lehetek közben persze hogy mehetünk. -mondta olyan halkan hogy csak én halljam. Elmosolyodott és megcsókolt. -Na menjünk mert tényleg éhen halok. -fogta meg a kezem és most ő húzott maga után. Mikor leértünk az egész bagázs minket figyelt. Kicsit kellemetlen volt , de nem zavartattuk magunkat.

..::Jc::..

A reggeli után átöltöztem ahogy Hope kérte tőlem és kint vártam a kocsiba. Bírtam hogy Connornak van egy kocsija amit bármikor kölcsön ad nekünk. Még Hopera vártam mert ő is át akart öltözni azzal a címszóval hogy ahova megyünk nem szeretne beégni.
Remélem nem valami elit helyre visz mert nem hiszem hogy a farmer a tornacipő a sapkám ,meg a F*uck You-s pólóm oda való.

Amint kilépett az ajtón tátva maradt. Mindig meglepődöm mikor meglátom Hope-to. Olyan gyönyörű az a lány és az enyém , amit még mindig nem tudok felfogni.
-Na hogy nézek ki ? -kérdezte és megpördült. Csak ültem a kocsiban és néztem őt.
-Wow . Nincsenek rád szavak . -mondtam miközben a kocsi felé sietett.
Annyira gyönyörű volt és nemcsak a külseje. Kedves , vicces és aranyos is volt. Legfőképp ez fogott meg benne az hogy ennyire gyönyörű az csak plusz .
-Na pattanj én vezetek. Meglepetést akarok neked . -mondta és intett hogy üljek át az anyós ülésre.
Gyorsan áthuppantam addig a barátnőm elfoglalta a vezető ülést. Bekötöttem magam hiszen mégis csak egy nő fog vezetni. Nem fogom kockára tenni az életem akár mennyire is szeretem őt.
Amint elindult kicsit megnyugodtam. Elég jól vezetett.
-Megtudhatom hogy hova is viszel engem ? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem . Mondtam hogy meglepetés szóval , nem árulhatok el semmit. -nevetett. Tetszik hogy ilyen titokzatos.
Egy ideig tényleg nem tudtam hogy hova mehetünk , de minél messzebb ment az erdőtől , annál jobban volt egy olyan érzésem hogy ezt nem kéne.
De amint elhagytuk a ' Welcome to Texas !' táblát feszengeni kezdtem.
-Hope... -kezdtem bele , de azonnal közbeszólt.
-Nem fogok veled ezen vitatkozni. Egy próbát meg ér. Nem érdekel ha veled nem lesznek hajlandóak szóba álllni majd én teszek róla hogy legyen kedvük. Nem boszorkánysággal. Megtudom győzni az embereket. -mondta , és már ott is voltunk.
Két éve nem jártam itt, és nem is terveztem hogy valaha vissza jövök ide. Hiányzott , de kitagadtak. Azt mondták sose jöjjek vissza. Részben örülök neki hogy idehozott Hope.
Hiszen ők a családom. Muszáj ezt megbeszélnünk.

10. Chapter-Farkas románc :3

..::Amy::..

Annyira új érzés volt ez a farkasos dolog nekem. Nagyon örültem mikor Connor felajánlotta hogy menjek el vele az erdőbe , de mint farkas hogy tudjon nekem dolgokat megmutatni.Na meg persze élveztem hogy vele lehettem. Annyira fura érzés volt Connorral lenni ,de annál furább mikor farkas voltam.
Mikor farkassá változtam fura módon nem éreztem semmit. Mintha egyik pillanatból a másikba változtam volna át. Egyik percben két lábon állok , a másikban pedig mancsok vannak a kezeim helyett és a földet kaparom. Valamiért még élveztem is hogy farkas lettem. A hallásom jobb lett és tisztábban láttam mint eddig.
Mindent meghallottam ami körülöttem történt. Azt hogy mit csinál Aria és Hope , hogy Ricky és a többiek megjöttek Connorékhoz és hogy az előttem álló barátom a nevemet mondogatja, nagyon halkan , mintha csak én hallanám, de hallom.
Felé fordítottam a fejem és egy nagyon gyönyörű farkas állt előttem. A bundája fehér volt, csak néhol voltak rajta szürke foltok a szeme pedig kékben csillogott, ami fura volt hiszen Connor emberi szemei barnák. Ha nem tudnám hogy a farkas aki előttem áll Connor akkor biztos sohasem jöttem volna rá.

Indulhatunk ? -kérdezte egy hang a fejemben. Én válaszképp vonyítottam egyet.Olyan volt mintha mindig is farkas lettem volna , és ez a vonítás a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kicsit éhesnek éreztem magam , és egy kicsit messzebbről egy őzike illatát. Éreztem a friss vér illatát , és nem tudtam magamnak parancsolni . Mancsaim elrugaszkodtak a földről és célba vettem a finom illatú őzikét. Hallottam magam mögött Connort , amint utánam fut.
Nem törődtem vele csak azzal hogy attól az őzikétől a számban éreztem a vámpírfogaim , amint
belemélyedtnek a bőrömbe.Nem érdekelt hogy a vér végig csöpög az ajkaimtól az államig és be borítja piros színnel a bundámat. Csak is az az őz érdekelt. Egyre intenzívebben éreztem az illatát. Minden porcikám megfeszült. Körül néztem és megálltam. Tudtam hogy itt kell lennie valahol.
Amint oldalra pillantottam megláttam az agancsát ami egy bokor mögött helyezkedett el. Óvatosan oda lopozdtam. Amint pontosan a bokor mögött voltam , hátsó lábaimra helyeztem a súlyom és elrugaszkodtam. Még láttam amint az őz egy ijedt pillantást vet rám utána rávetődtem. Fogaim belemélyesztettem a nyakába , és éreztem ahogy a forró friss vér szét áramlik a számban. Olyan mámorító volt az íze mint még eddigi életemben semminek sem.
Amint az utolsó csepp vér is a számban landolt éreztem azt a nehézséget amit eddig a mancsaim között tartottam. Az őz ernyedt teste feküdt alattam. Odébb léptem és megnéztem hogy mit tettem .
Kioltottam egy ártatlan állat életét mert leragadott a hév. Azonnal vissza akartam változni . z sem érdekelt hogyha meztelen leszek , csak nem akartam ebben a bőrömben lenni. Ez volt az első dolog amit én öltem meg.
Amint arra gondoltam hogy ember legyek , eltűnt a szőr és ismét a régi vámpír magam voltam. Még így is éreztem az arcomon a vért. Nem akartam ezt érezni. Annyira bűntudatom volt. Összehúztam a  lábaim és a halott őzt bámultam. Éreztem ahogy könnyek kezdik áztatni az arcomat. Tiszta mocsok voltam. Véres és könnyes volt a fejem , A lábam sáros és földes az egész testem. Nem tudom hogy történhetett ez velem .
Egy héttel ezelőtt még a szüleimmel vacsoráztam a hétvégi házunkban , a többi milliomos barátunkkal , most pedig itt fekszem meztelenül a földön egy olyan halott állat mellett aminek én ontottam ki az életét.
-Amy ? -lépett a bokor mögül ki Connor emberi alakban. Én nem szólaltam meg. Ekkor rám terített egy lepedőt. Egy halvány, de őszinte mosolyt intettem felé amolyan köszönöm félét. Aztán a tekintete az őzre vándorolt. Nem kérdezett semmit, csak leült mellém , és hátulról átölelt.
-Mindegyikünkkel megtörténik hogy elveszítjük az irányítást. De egy idő után már tudni fogok kezelni. -próbált megnyugtatni.

-Connor te ezt nem értheted . -mondtam miközben a földet bámultam. -Te nem olyan vagy mint én. Hiába hasonlítunk én nem egy egyszerű farkas vagyok. Hibrid vagyok. Félig vámpír , félig vérfarkas. Nem érthetsz meg. Egyedül vagyok . -mondtam , mert rádöbbentem az igazságra.
-Ilyet sose mondj. -mondta és elém ült ezzel eltakarva előlem a halott állat látványát. Felemelte a fejem hogy a szemébe nézhessek. -Én mindig itt leszek neked. Sosem leszel egyedül. Értve vagyok ? -nézett rám.
Kicsit megkönnyebbültem hogy így gondolja. Bólintottam. Oda hajolt hozzám és megcsókolt.

-Ideje visszamennünk a többiekhez. –mondta és megragadott a térdem alatt a lábam és lapockáimnál és felemelt.

-Connor nem kell vinned , tudok én a saját lábamon is jönni. - mondtam miközben kicsit elpirultam.

-Tudom. De biztonságosabbnak érzem ha én vihetlek . –mondta mosolyogva. Én átkaroltam a nyakát és a fejem belefúrtam a vállába.

Így mentünk végig az erdőn. Egész csendesen telt az út, csak a recsegő faágakat , a levelek ropogását és a baglyokat lehetett hallani. Mikor a házhoz értünk már eléggé besötétedett , de bentről nevetgélést hallottunk. 

Connor egy apró mozdulattal belökte a hátsó ajtót és bevitt a nappaliba , ahol minden szem ránk szegeződött. 

-Úristen ! Jól vagytok ? -jött oda mellénk Hope. Jc is követte miközben a barátnője kezét szorongatta. Olyan aranyosak voltak. 

-Persze. Ha nem lenne gond tudnál kölcsönadni Amynek néhány ruhát . -kérdezte Connor. Hope csak hevesen bólogatott. 

-Nem nem lenne gond. Vidd fel a szobámba. -mondta Connornak majd felém fordult. -Találsz néhány törölközőt. Nyugodtan használd. Mindjárt én is felmegyek. -mosolygott kicsit idegesen, de nagyon erősen nézett a szemembe . Egy pillanatra mintha megint láttam volna az eseményeket , de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt ez az érzés .

Connor elindult az emelet felé , de még mindig nem volt hajlandó letenni a földre . Már nem is mondtam neki hogy tegyen le mert tudtam hogy nem tenné. Ez kicsit megnyugtatott. 

Tényleg törődik velem. Eddig nem nagyon ismertem még olyan embert aki igazán törődött volna velem, de Connor másmilyen. Gondoskodó. Mintha ez lenne a feladata. Gondoskodni a húgáról. Gondoskodni a falkájáról. Gondoskodni a területéről. Gondoskodni a családjáról. Gondoskodni rólam. A barátnőjéről. 

Amíg én ezen gondolkoztam felértünk Hope szobájába . Lerakott az ágyra és adott a homlokomra egy puszit. 

-Köszönöm . -mondtam mielőtt elment volna. 

-Érted bármit . -mondtam miközben a szemembe nézett. Lenéztem a padlóra és megvártam amíg kimegy . Elmentem Hope szekrényéhez és szétnéztem . Találtam néhány olyan ruhát amik jók lehetnek rám, kivettem őket majd egy törölközőt is és elmentem a fürdőbe. Bezártam az ajtót , és megnéztem magam a tükörben. 

Az arcomon lehetett látni a könnycseppek nyomát, a vér foltokban volt az állam alatt. Megnyitottam a vizet és alá álltam . Éreztem ahogy a hideg víz a testemhez ér, de nem érdekelt. Az arcomat megmostam, majd minden mást. Miután kész lettem felvettem azt a gatyát és pólót amit Hopetól vettem kölcsön. A vizes hajam felfogtam kontyba és lementem a földszintre. A többiek még mindig nevetgéltek mikor megláttak sem hagyták abba ami kicsit jól esett hiszen így nem kellett magyarázkodnom. 

Egész jól elbeszélgettünk mindenféléről. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy már félig alszom Connor vállán. Hope már rég elaludt és Jc felment vele aludni. Még mindig olyan édesek. 

Az utolsó emlékem hogy Connor megfog és befektet az ágyába , majd mellém fekszik. 

9.Chapter -Gyakorlás

..::Hope ::..

Mikor felkeltem a fejem is fájt meg minden végtagom. Nem emlékszem semmire a tegnap estéből. Annyi van meg hogy Jc megcsókol a konyhapulton. Ezután minden kiesett. Semmire nem emlékszem. Arra sem hogyan kerültem a szobámba.
Megfordultam és Jc feküdt mellettem nyugodtan. Olyan aranyos volt. Megsimogattam az arcát , mire ő megmozdult.
-Jó reggelt. -mondtam mosolyogva. Jc nem mondott semmit csak mosolyogni kezdett.
-Neked is hercegnő. - nevetett és a kezét a derekamra csúsztatta. Ujjaival végig böngészte a testem amitől kirázott a hideg. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Hátára fordítottam majd ráültem és úgy folytattuk tovább.Miután barátom megunta ezt a pózt fordított a helyzetünkön , és én kerültem alulra.
Ilyenkor szeretem hogy francia ágyat kértem Connortól. Én Jc hajába túrtam amit mindig is imádtam csinálni, ő pedig a kezét a fejem mellett támasztotta. Olyan jó volt csak így a közelében lenni. Lábaim összekulcsoltam a lábainál, mire egyik kezével végig simított rajtuk.
Ezt a mi kis "aranyos" pillanatunkat Aria törte meg azzal hogy benyitott. Mind a ketten felé kaptuk a fejünket.
Ő elmosolyodott.
-Szuper . Már mind a ketten jól vagytok . -mosolygott és nem zavartatva magát bejött a szobámba. Mi Jcvel szétváltunk és felültünk az ágyon.
-Szia Aria. Neked is jó reggelt. -mondtam nevetve.
-Ja igen tényleg. Amúgy csak azért jöttem , mert féltem hogy még mindig rosszul vagy a tegnap esti dolog miatt. -mondta kicsit aggódó tekintettel Aria.
-Miért mi történt tegnap ? -kérdeztem úgy mind a kettőjüktől.
-Sejtettem hogy ez lesz. -mosolygott . -A vámpírok megtámadtak és Jc és Amy rosszul lett.Jc majdnem meghalt , de sikerült eltávolítanom minden mérget a szervezetéből. Egyszer csak szóltál nekem és kiderítette hogy hogyan tudod megmenteni Amyt , csak hogy az összes energiádat el kellett használnod. Én azt hittem belehalsz , de úgy tűnik hogy több van benned mint egy sima boszorkányban. -mondta őszintén.
-És mi lett Amyvel ? Mit csináltam ? -kérdeztem kicsit félve. Nem akartam hogy miattam haljon meg vagy valami.
-Hibridet csináltál belőle.-mosolygott. -Őszintén ez még nekem sem megy . -mondta a tenyerét bámulva. -Pedig én már mint mondtam több mint 200 éves vagyok.
-Akkor végül is Amyt megmentettem ? -kérdeztem. Bólintott.
-De attól függetlenül még gyakorolnod kell, szóval 10 perc múlva kint a házatok előtti réten. -válaszolt és kiment.
-Mi az a hibrid ? -kérdeztem Jc felé fordulva. Aki elképedve bámult.
-Az egy olyan lény ami vámpír és vérfarkas is egyben. De ezekről a lényekről még én is csak legendákban hallottam. Te pedig teremtettél egyet. -mondta . Megvontam a vállam.
-Sima ügy volt. Csak elájultam és kiesett 12 óra. -nevettem el magam. -Na most kérlek szépen menj ki hogy felöltözhessek. - fogtam meg a kezét és felhúztam.
Lebiggyesztette az ajkát és elindult az ajtó felé. Utána indultam , megfordítottam és meg csókoltam.
-Örülök hogy nem haltál meg . -mosolyogtam és kitessékeltem az ajtón.Ő elnevette magát adott még egy búcsú csókot az ajkamra és elsétált az ajtóm elől.
Felöltöztem és koncentráltam. Abban a pilanatban éreztem hogy a föld eltünik majd visszajön a lábam alatt. Kinyitottam a szemem és kint voltam az udvarol. Sikeres teleportálás.
Aria megtapsolt.
-Szép volt csajszi . Na akkor második lecke. Dolgok mozgatása. -mondta és a hátam mögül elő vett egy söröz dobozt. Felhúztam a szemöldököm . -Tegnap Kiannel iszogattam. -vonta meg a vállát és lerakta a lába elé a dobozt.

-Mit csináljak vele ? -kérdeztem .
-Zárj ki mindent a fejedből , és koncentrálj a dobozra és arra hogy elrepüljön. -mondta és hátrébb lépett.
Ránéztem az üvegre és amint csak arra gondoltam hogy elhajítom, már azonnal neki ment a fának.
-Azt hiszem akkor nehezebbeket kell csinálnunk.-nézett csodálkozva Aria.
-Tessék ? -néztem rá.
-Sokkal több van benned mint azt hittem. A pitiáner dolgok menni fognak , neked mintha olvasnod kéne.
-Honnan veszed ? -kérdeztem mert én viszont nem voltam benne biztos hogy jól gondolja.
-Mutasd a kezed . -mondta . Én kinyújtottam , mire ő megfordította . Ott volt rajta 10 kicsi madár. Ezt eddig észre sem vettem. Aria is megmutatta az ő kezét. Az övén csak 5 kicsi madárka volt.
-Úristen ! -mondta mikor meglátta a madarakat.
-Mi a baj ? -kérdeztem.
-Emlékszel mit mondtam hogy választanak köztünk a gonosz és a jó boszorkányokat ?
-Igen . -vágtam rá.
-Szóval akkor amikor tegnap megteremtetted a hibrided. Elájultál , vagyis meghaltál mert  megküzdöttek érted. A madár a jó boszorkányok jele. Szóval már te is olyan vagy mint én . Tehát tessék. -mosolygott, és a kezembe adott egy könyvet , ami nagyon kicsi volt, de amint kinyitottam az egyik oldalt, rengeteg sor jelent meg rajta .
-Ez mi ? -kérdeztem ás ránéztem. Annyira örült hogy én is boszorkány vagyok hogy láttam amint a nap ragyogóbban kezd sütni.
-A jó boszorkányok könyve. Mindenkinek van egy. Mióta átváltoztattalak nálam van. De a tied. Ha gondolsz valamire megjelenik benne. -mondta mosolyogva.
Odajött és megölelgetett.
-Annyira jó hogy már nem vagyok egyedül. -mosolygott.
-Ezt hogy érted ? kérdeztem és eltoltam.
-Hát tudod , alig vannak jó boszorkányok , de veled talán megváltoztathatjuk a dolgokat.
-Hogy érted ?
-A legnagyobb jel a tied az eddigi boszorkányok közül. Neked van a leghatalmasabb erőd, csak nem tudod kezelni. -szorongatta meg a kezem.
Én nem akartam hinni a fülemnek. Hogy én a leghatalmasabb varázsló? Kicsit Merlinnek érzem magam . most.

-De menőő. -mondtam .
Fegtam a kezem és felemeltem . Azzal együtt a levelek is jöttek a földről. Majd A nap is kicsit halványabban sütött. Aztán csak fogtam s elengedtem. A levelek le estek a nap pedig megint ragyogott.
-De király . -mondtuk egyszerre Ariával, majd bementünk a házba. Elég olt mára a gyakorlásból. Kicsit kifáradtam.
Amint beléptünk Kian letámadta a mellettem álló Ariát és lesmárolta. Én tátott szájjal néztem rájuk , de a többi srác is.Mosmtár mind itt voltak hiszen. Új farkas család tagjuk van akit nem láttam, sem a bátyám.
-Amy és Connor ? -Kérdeztem.
-Elmentek.-lépett mellém Jc és megcsókolt.
-Gyere ide Ricky hadd csókoljalak meg szerelmem. -hallottam Sam hangját. Én és Jc egyszerre röhögtük el magunkat. Megfogta a derekam és maga mellé húzott a kanaéra hogy hallgassam meg mit beszélgetnek.
Velem szemben Aria foglalt helyet Kian ölében.Belenéztem a szemébe és ő is az enyémbe. Ekkor megláttam benne Kiant amint szalad hogy megcsókolja.
Elmosolyodtam és figyeltem a beszélgetést.

8.Chapter- Elcseszett Csere

..::Hope::..

Olyan vicces volt nézni Kiant amint Ariat bámulja. Jc mögém állt és kezét összefonta a derekamon. Annyira jó hogy Connort nem zavarja a kapcsolatom Jcvel. Jc a nyakamba kuncogott amitől engem kirázott a hideg.
-He-Hello. -mondta Kian még mindig Ariát bámulva.
Ő oda ment hozzá és megfogta  Kian kezét.
-Aria Pieters. -mosolygott túl feltűnően Aria. Kian szemében láttam valamit amit akkor szoktam mikor Jc rám néz. Csillogás.
Odaléptem mellé és én is megfogtam a kezét, de semmi érdekes nem volt benne. Ránéztem az arcára , majd bele a szemébe és akkor hirtelen gy kép villant fel előttem. Épp Aria mosolygott rajta. Amint pislogtam a kép eltűnt és csak Kian értelmetlen fejét láttam előttem.
-Ez mi a franc volt ? Ti is láttátok ? -kérdeztem a szobában lévőktől, de mindenki értetlenül állt előttem kivéve Aria.
-Láttál egy képet egy személyről ? -kérdezte , gondolom direkt nem mondta hogy róla. Bólintottam.-Akkor te nem úgy látod a dolgokat ahogy én. Nekünk két fajtánk van. Akik érintésből tudnak szavak látni , és akik tekintetből bele látnak az emberek agyába. Te a másodikhoz tartozol. Ha koncentrálsz szinte mindent megtudhatsz az emberről úgy hogy ő észre sem veszi.Ha tudod kezelni olyan mintha gondolat olvasó lennél , csak képeket látsz. -mondta én pedig annyira örültem az úgymond "képességemnek " hogy ott vigyorogtam.
-Na jó. Először , te mit keresel itt ? Miről hablatyolsz ? -nézett Ariára Sam majd rám .-Hope neked meg miért kékes a hajad ? -nézett rám.
-Nem hiszem el miért mondja mindenki hogy....... ÓÓÓÓh . -mondtam mikor megfogtam a hajam hogy jobban megnézhessem . Egy nagyon sötét kék színt kezdett felvenni a hajam. Jc odajött hozzám és mosolyogva ültetett le a konyhapultra. Olyan fura volt, mert tök erős volt , de eddig ezt nem is vettem észre.
Épp mikor hajolt volna oda hozzám megcsókolni , akkor valaki betörte az ajtót. Kissé ideges lettem és ordtottam egy nagyot.
-Elegem van hogy rugdossátok azt a kicsseszett ajtót ! Nem lehetne hogy kopogjatok előtte? -kérdeztem , de amint az ajtó felé pillantottam visszaszívtam volna a szavaim.
2 vámpír állt az ajtó előtt , és engem , Amy-t és Ariat fürkészték. A srácok akik ott voltak mind Amy elé mentek , kivéve Kian aki Aria elé. Olyan aranyos volt. Hát .. végülis szerelmes belé.
Ekkor vettem csak észre hogy Jc előttem már átváltozik , de nem úgy mint mikor először láttam. Most neme sett össze. Állt és egy morgás kíséretében , már át is változott.
Ott állt előttem az én farkasom. Annyira bele voltam bolodulva abba srácba aki előttem állt hogy nem bírtam hogy ne nézzek rá és mosolyodjak el. Minden pillanatban bebizonyította hogy szeret és bármit megtenne értem mint most is. Ekkor megint  megszólalt a fejemben egy hang.
Figyelj. Ne ijedj meg, de a srácok és én mindjárt kinyírjuk ezt a két tagot , ha nem hajlandóak Amyt elcserélni a területért. 
Le esett az állam. Mi ? De hiszen Connor szerelmes Amybe.Még mielőtt bármit tehettek volna , belenéztem a magasabbik szemébe, és vártam hogy ő is az enyémbe. Koncentráltam és sikerült belátnom a fejébe. Hirtelen egy teremben lette és egy viszhang szólalt meg .
-Semmiképp nem kell nekünk az az újonc. Tartsák meg. A területet kérjétek. Ha kell öljétek meg a kiscsajt. Nyomás. -mondta egy elmosódott arcú férfi.
Megint visszatértem a valóságba , de akkor már a srácok tárgyaltak a másik sráccal. A magasabb rájöhetett valamire , mert még mindig nem akarta levenni rólam a szemét.
Hála égnek még időben szólaltam meg .
-Ne !-mondtam és mindenki megállt abban a helyzetben ahogy volt. -Nem kell nekik Amy ! A területet akarják. Mondtam idegesen . Jc megmordult és közelebb ment a vámpírokhoz , akik ledermedtek.

..::Connor::..

Mikor Hope megszólalt tudtam hogy igaza lehet  hiszen nem törne meg egy ilyen cserét a képleteivel , főleg most hogy Boszorkány lett, amit még mindig nem akartam elhinni.
Mióta átváltoztam azóta próbálom megvédeni ettől az egésztől , de azt hiszem ez elég rosszul megy hiszen most az egész közepébe huppant azzal hogy boszorkány lett. Semmi bajom velük és nem hibáztatom miatta Ariat mert tudom hogy a húgom csinált valamit nem pedig ő.
Hátra fordultam és vettettem felé egy olyan biztos ? pillantást . Ő bólintott, én meg vissza fordultam.
-Na mit is akartok ? -kérdeztem és elhúztam a kezemet.
-A területet. -mondta .Nem kellett volna. Jc mögülem azonnal nekik esett. Igen kicsit harcos szellemű a gyerek, e én bírom. Nekem sem volt más választásom , Rohanni  kezdtem ugrottam és már farkas alakban letámadtam a  másik vámpírt.
Már épp haraptam volna , mikor hirtelen megjelent előttem Amy és megharapta a gyereket. A srác miután megállít , elszürkült és össze esett. Amy oda ment a másik gyerekhez , aki éppen Jcbe harapott bele. Jc össze esett és láttam hogy változik vissza emberré. A srácok ijedten szaladtak Jchez , aki a földön vergődött.
Minden erőm arra összpontosítottam hogy bemenjek a lakásba és közben átváltozzak. Én már megszoktam a vele járó fájdalmat.
Amint beértem  már ember voltam. Felöltöztem és kivittem egy pokrócot.
Jc a földön vergődött Hope pedig megfagyva állt mellette. Oldalra tekintettem és annyit vettem észre hogy Amy is össze esik. Ledobtam a pokrócot és hozzá szaladtam. Megfogtam a fejét, alá nyúltam és szaladva bevittem a házba . Lefektettem a kanapéra és a konyhapultról leszedtem mindent hogy tudják hova rakni Jc-t.
Amint visszamentem Amyhez a többiek már hozták is be Jct és felrakták az asztalra. Nem aggódtam annyira miatta mivel itt votl Aria ai kitudja belőle szedni a mérget. Viszont Amyvel nem tudom mi lehetett a baj.
-Kicsim jól vagy ? -kérdeztem , miközben a haját hátra simítottam az eddiginél is fehérebb arcáról.
-Nem tesz jót ha egy másik vámpír mérge a szervezetünkbe jut, főleg ha még néhány naposak vagyunk. -mondta el-el haló hangon. Ekkor Hope térdelt le mellém.
-Jc jól lesz... Mi vna Amyvel ? -nézett ijedten a barátnőmre.
-Nem tudom. -válaszoltam őszintén.
Hope Ariara nézett. Szólt neki , mire a lány ráfigyelt. Ali telt el 5 másodperc Hope  pislogott és visszahajolt hozzám.
-Figyelj, van egy tippem. De ahhoz azt kell csinálnod amit mondok. Menni fog ? -kérdezte. Bólintottam.
-Rendben. Harapd meg , amjd adj neki a véredből.
-mi van ? -kérdeztem furcsán.
-Csináld ! -Ordított mögülem Aria .
Óvatosan megharaptam a nyakát ahonnan vér buggyant ki , majd megharaptam magam és a kezemen végig folyó vért a szájába csepegtettem.
-Menny innen ! -mondta Hope és odébb lökött.
Kezét Amy szíve felé rakta , majd becsukta a szemét. Abban a pillanatban Amy teste meggörnyedt és kicsit fel emelkedett. Hope haja a levegőben lebegett , a szeme helyén csak fehérség volt, és körülöttük fehér fal. Óvatosan vissza emelkedett Amy a kanapéra. Amint a teste a kanapét érte Hope össze esett és mozdulatlanul feküdt a földön.
Én nem tudtam mozdulni , de senki más sem a szobában. Mikor indultam volna Jc hamarabb ott termett a húgomnál és simogatta a haját. Amint megérintette a nyakát mintha megkönnyebbült volna.
-Csak elájult. Felviszem. Jóéjt. -mondta ölbe kapta a húgom , aki még mindig ugyan olyan mozdulatlan volt és felvitte az emeletre.
Én Amy mellé térdeltem. Az arca sokkal sötétebb volt mint eddig  bármikor mikor láttam. Mikor hozzá értem a teste nem hideg hanem olyan volt mint Hopenak. Emberi. Ariára néztem aki tátott szájjal állt a konyhapulton.
-Sikerült neki. -mondta elképedve. -Alig néhány órája boszorkány és sikerült neki. Ilyen nem létezik. Nem létezik. -ismételte.
-Miről beszélsz ? -kérdeztem már majdnem ordítva. -Mi sikerült Hopenak ? -de mielőtt válaszolhatott volna Aria . Hallottam valamit Amy felől.
Felé fordultam . közelebb hajoltam és hirtelen kinyílt a szeme. Olyan volt a szeme mint nekünk farkasoknak az átváltozás előtt , de amint kinyitotta a száját megjelentek a fogai .

7. Chapter - Boszorkány

..::Hope::..

Ma reggel sikerült rávennem Connort , aki a szokásosnál is boldogabb volt , hogy elhívjon egy boszorkányt ,hogy találkozhassak , vele mert nagyon kíváncsi voltam rá hogy hogyan is nézhet ki , meg volt egy tervem is amit nem mondtam el a srácoknak , mert lebeszéltek volna róla.
Annyira zavart hogy nem engedték hogy én is a világukba élhessek. Viszont a legzavaróbb az volt hogy a bátyám meghalt. Nem akartam elhinni mikor Jc elmondta. Olyan hihetetlen volt. Még arra az estére sem emlékszem mikor ez történhetett.
Este azt álmodtam hogy Connorral sétálok és egyszer csak megtámadta egy farkas és megölte . Én sikoltottam , de senki nem figyelt rám, elmentek mellettünk. Letérdeltem mellé és néztem ahogy kihuny a fény a szeméből.
Olyan rossz volt hogy nem tudtam semmit csinálni azért hogy megmentsem. Olyan délelőtt kettő lehetett mikor felkeltünk Jcvel.
Lementünk a nappaliba. Connor állt a konyhában és  Amy pedig az asztalnál ült mosolyogva.
-Mi a franc ? - kérdezett Jc , elengedte a kezem és leszáguldott a lépcsőn.
-Jc nyugi. Elmagyarázom. -mondta Con és leültette Jc-t a kanapéra. -Tegnap beszélgettem vele , és kiderült hogy nem rossz ember sőt a mi oldalunkon van. Azt mondta segít meg védeni Hope-ot és a területet , mint beépített ember .
-Ne aggódj , sosem ártanék a barátom húgának. -mondta Amy és mosolyogva Connor mellé lépett.
-Mi a f*sz ? -kérdeztük egyszerre Jc vel. Mind a hárman felém kapták a tekintetük.
-Hope értsd meg... -mondta Connor nyugodtan.
-Nem az a bajom hogy együtt vagytok , hanem hogy már szinte mindent eltitkolsz előlem. Mindig mindent később kell megtudnom , és nem is tőled.-mondtam könnybe lábadt szemmel.
Annyira elegem volt belőle.Évekig védett attól a világtól amiben élt. Sosem kérdezte hogy én mit szeretnék, mindig azt tette ami szerinte a legjobb volt nekem. De miért nem kérdezett meg soha ? Miért nem kérdezett meg semmiről? Amy nagyon jó fej lány lehet, semmi bajom vele, de akkor is , mintha a bátyám jobban szeretné már most azt a csajt mint engem, ami kiborít.
-Elmentem. -mondtam és lebaktattam a lépcsőn.
-Hope veled megyek! -állt fel Jc. Könnyes szemmel ránéztem miközben a pulcsim és a cipőmet vettem.
-Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni , ha nem baj. -mondtam és kiléptem az ajtón. Futva indultam el a fához , ami a legmegnyugtatóbb dolog volt ebben a pillanatban.

Amint odaértem ledobtam , magam és elterültem a földön. Már vagy negyed órája ott feküdhettem , mikor egy árnyék jelent meg felettem. Egy tőlem maximum 1 évvel fiatalabb lány állt. Szőke haja volt és mosolygott.
-Szia. Te vagy Hope nem ? -kérdezte mosolyogva. Volt benne valami különleges , de nem tudtam mi is az.
-Szia igen. Te ki vagy ? -kérdeztem furcsállva.
-Aria. A Sethorwi erdő fő boszorkánya. -nyújtotta a kezét. Azonnal rájöttem hogy mit kell tennem.
Felálltam és a hátam mögött , megszúrtam a kezem egy tűvel amit a kezembe raktam , és megszúrtam a csaj kezét, majd kezet fogtam vele hogy a két seb összeérjen .
Amint a kezünk összeért,  az erdő és a mögöttem lévő fa elhomályosult , és egy lila vízszerű fal vett körül minket. Aria elmosolyodott. Éreztem ahogy adrenalinnal telítődik meg a testem.
-Gratulálok. Hivatalosan is boszorkány tanonc lettél. -mondta és elengedte a kezem. Azzal mintha ki gáncsoltak volna térdre rogytam. Az adrenalin amit éreztem , még mindig ott nyüzsgött bennem , mintha ki akart volna törni.
-Mi ez a furcsa érzés ? -kérdeztem és felnéztem rá. A szeme helyén egy fehér gömb helyezkedett el.
-Ez az erőd. Te döntöd el hogy mire használod. Minél régebb óta van a tulajdonodban annál jobban fogod tudni használni. -mondta mosolyogva , majd visszatért a kék szín és a pupilla a szemébe.
-Jár valami következménnyel hogy boszorkány vagyok ? -kérdeztem kicsit talán túlságosa izgatottan.
-Igen. Miután elvégezted a boszorkány képzést ami több év , de ha minden jól megy akkor csak 1 évig kell tanulnod, és vizsgát is kell tenned, az erőd ki kell magadból eresztened hogy a gonosz vagy a jó erők megbélyegezzék. Ha jó leszel , akkor te fogod segíteni a földet és gyógyítani a természet feletti lényeket , viszont ha rossz leszel magadnak kell megtanulnod azokat. Én jó vagyok azért tudom nekem mit kell tennem. Rossz boszorkánnyal még nem találkoztam Sethorwban .-Hadarta és felsegített.
-Waow. Egész izgalmasnak hangzik. -mondtam . -Nincs kedved eljönni hozzánk ? -mosolyogtam rá.
-Dehogynem . Alig várom hogy megismerjem Jc-t  és Connort főleg hogy milyen lehet egy vámpír-vérfarkas összeállítás. Ha 100 évente látok egyett. -megtorpantam .
-Hány éves is vagy ? -kérdeztem .
-214 . -mosolygott büszkén.
-Akkor hogy nézhetsz ki úgy mint egy 18 éves? -kérdezte csodálkozva . Megmozgatta az ujjait amiből fehér lángok jöttek ki.
-Boszorkány vagyok édesem.Tudok trükköket. -mondta mosolyogva. -Na de indulhatunk ? -nyújtotta felém a kezét.
-Tessék ?-kérdeztem furcsállva. Megfogta a kezem és megint éreztem azt az intenzív erőt mint 8 perccel ezelőtt.
-Csukd be a szemed és ne engedj el. -mondta . Hallgattam rá hiszen a tanárom, csak nem hazudna nekem.

Becsuktam a szemem és egy összefüggéstelen mondat jelent meg a szemem előtt. Aisep Derus Maepus. Amint elolvastam , a talpam alól kiesett a talaj. Meg szorítottam Aria kezét és egyensúlyoztam magam. Amint ez sikerült éreztem hogy megint talajon van a lábam.
Kinyitottam a szemem és a ház előtt voltunk. Elengedtem a kezét , és mintha zuhantam volna két emeletet, de nem estem össze csak a lábam rogyott egy kicsit meg.
-Nyugi  megfogod szokni. De már meg is van az első lecke. Emlékszel a szavakra ? -kérdezte. Bólintottam. -Na az a teleportálás varázsigéje. Először csak a házban adj meg külön helyszíneket és ha már úgy fog menni hogy nem érzed magad fáradtnak és nem ájulsz , el vagy nem fáj már semmid , akkor egyre nagyobb helyen teleportálhatsz. Ha már a rétre is vissza is fog menni, vesszük a következőt. Okés ?-mosolygott.
-Király. -mondtam és elindultam a ház felé.

..::Jc::..

Connor egész nap izgult. Én teljesen nyugodt voltam , mert tudtam hogy egy ilyen kis dolog miatt biztos nem csinálna semmi hülyeséget.
Egészen elszórakoztattam magamat. Először a telefonom játszottam , majd Hope szobájában fetrengtem. Tényleg nem nagyon tudtam mit csinálni nélküle. Inkább lementem és figyeltem az ajtóban hogy mikor jön meg Hope. Hála égnek nem kellett sokat várnom , mert nem sokára megjelent az ajtóban . Azonnal felugrottam . A háta mögött észrevettem egy ismerős személyt.
Megnéztem Hope ot .Mintha kicsit megváltozott volna. A szeme barna helyett zöldes lett, a haja pedig kékesebb színbe váltott, és mintha egy kicsit nagyobb lett volna az aurája , mint a mellette lévő lánynak. Elmosolyogtam és elröhögtem magam.
Sejthettem volna hogy ez lesz. Annyira aranyos volt. Ahogy csillogott a szeme. Engem nem zavart , de tudom hogy Connor mennyire fog kiakadni és akkor itt lesz egy kis vita.
-Szia kis boszi. -köszöntöttem , mire eltátotta a száját.
-Honnan jöttél rá ? -kérdezte miután megcsókoltam.
-Kék a hajad , a szemed pedig zöld , a csoki barna helyett. -mosolyogtam , bár lehet nem kellett volna mert Con el lökött tőle és megszorongatta a húgát.
-Hogy merészeltél Boszorkány lenni ? -kérdezte dühöngve.
-Semmi közöd hozzá. Ha neked is lehet titkolni dolgokat és nem mondasz el nekem szinte semmit akkor nekem miért kéne ? -kérdezte halál nyugodtan. Connor bólintott . Belenyugodott hála égnek.
-Szia Aria vagyok . -mondta az eddig idegen Boszorkány és  a kezét nyújtotta felém. Mikor megfogtam a  kezét, mintha a lelkembe látott volna egy pillanatig, majd elhúzta a kezét.
-De araaanyooos !Farkas lázad van . -mondta mosolyogva. Na jó ez a fogalom még nekem is új volt.

-Mivan ? -kérdeztem furcsán.
-A farkas láz mikor egy farkas szerelembe esik és már nem kell neki más csak ő . Ezt a boszorkányoknál Boszi szerelemnek nevezzük, a tündéreknél tündöklésnek , a vámpíroknál pedig semminél , mert még nem volt olyan vámpír aki élete végéig egy embert szeretett volna. -mondta és Amyre nézett .Aki a földet bámultam.
-Amúgy kinek köszönhetem a farkas lázat ? -kérdeztem , de már tudtam a választ , csak más szájából akartam hallani.
-Attól aki szintén bevésődött irántad. -mondta és Hopera tekintett, aki elpirulva a földet bámulta.
Oda mentem mellé és megcsókoltam.
Ekkor az ajtón berontott Kian meg Sam. Amint Kian Aria ra pillantott elállt a lélegzete. Na ezt megnézem.

6. Chapter - Gyülölöm hogy Szeretlek !

..::Connor::..

Miután Kian és Sam visszaértek a tasak vérrel elindultam a pincébe hogy én adhassam oda neki a vért.
Már vagy este 6 lehetett mikor visszaértek , és még hajnalban küldtük el őket. Nem tudom hol voltak, de hoztak vért úgyhogy inkább nem kérdeztem őket erről.
A tasakkal a kezemben nyitottam be a pincébe. Az ajtó mellett feloltottam a lámpát , mert nem volt kedvem a sötétben lemenni és őszintén bevallva , szerettem volna látni az arcát.
Amikor megláttam őt valami fura dolgot éreztem, nem gyűlöletet , hanem valami mást, mint mikor az ember szerelembe esik.
Óvatosan lépkedtem a lépcső fokokon. Minden egyes lépésnél megnyikordult. Mikor beszívtam a levegőt éreztem a dohos fal és a por illatát .
Amint a lábam földet ért , valami nekem jött és neki nyomott a falnak.

-Nem gondolod , hogy szar íze van a véremnek ? -kérdeztem mosolyogva miközben a hegyes fogait  nyakamhoz nyomta. Elhúzta a fejét és bólintott.
Kivette a kezemből a tasakot és a szoba másik végébe ült le egy székre.Én megfogtam egy másikat és leültem vele szembe. Rám nézett , majd végig rajtam .
-Nem mész ? Már ide adtad a vért. -mondta és feltépte a tasak tetejét.
-Nem . Bocsánatot , akarok kérni azért ahogyan viselkedtünk veled , csak tudod nem vagyunk hozzá szokva hogy vámpírok vannak a közelönkben és hogyan kell velük viselkedni. -mondtam neki. Ő szürcsölt egyet a vérből és undorodva rakta le az ölébe.
-Ennek ilyen szar az íze? Mi ez ? -kérdezte és ránézett a zacskóra.
-Vér. Embervér. -mondtam neki mire megint elhúzta a száját.
-Fúj. Undorító. -mondta én pedig tátott szájjal néztem.
-Nem szereted az ember vért ? -kérdeztem furcsállva. Mindenhol azt hallottam hogy ember vért isznak.
-Nem. Az csak hiedelem , csak ha nincs más akkor isszuk meg . Drakula meg egy hülye volt. Imádta ezt a szart. -mondta a zacskóra bökve és megint ivott egy kicsit.
-Ismerted ? -kérdeztem .
-Dehogy , csak hallottam ahogy a vezér beszél róla, hogy milyen jó spanok voltak. -mondta mire én elnevettem magam.
-Bocsi , de ez vicces. Tudod ki a te vezéred ? -kérdeztem mosolyogva. Ő olyan ártatlan fejet vágott mint egy ma született bárány.
-Nem .
-Huh , tényleg semmit nem mondtak el neked . Sajnálom. -mondtam és megfogtam a lábát.
Ő rám nézett és láttam ahogy a szeme alatt össze gyűltek. Eldobta a vért és hirtelen az ölemben termett.
Azokkal a gyönyörű barna szemeivel az enyémeket fürkészte ,majd beletúrt a hajamba.
-Gyűlölöm hogy az első pillanattól hogy megláttalak érzek irántad valamit . -mondta , én pedig megfogtam a derekát.
-Gyűlölöm hogy az első pillanattól kezdve szeretlek ! -mondtam , mire elmosolyodott és a vámpírfogai kivillantak . Olyan gyönyörű volt. Gyűlöltem hogy bele szerettem. Gyűlölnöm kellene nem pedig szeretnem ez így nem helyén való.
Mielőtt lett volna időm ezen gondolkozni az ajkait az enyémekre tapasztotta.

..::Jc::..

Egész nap Hope.al feküdtem az ágyában és tvztünk . Egyszer csak hirtelen felült és szembe fordult velem.
-Változtass át. -szólalt meg. Azonnal felkaptam a fejem .
-Tessék ? -kérdeztem .
-Változtass vérfarkassá. -mondta , most már hangosabban. Megfogtam a kezét és elmosolyodtam. Olyan törékeny .

-Kincsem ez nem olyan könnyű. -mondtam. -Először farkassá kell változnom ,majd megölnöm és mikor már kialudt a szemedből a fény meg kell harapjalak. Nem akarlak megölni.  -mondtam neki őszintén , ekkor láttam hogy elszomorodik és egy könnycsepp folyik végig az arcán.
-Akkor te és Connor már meghaltatok ? -kérdezte teljesen kétségbe esetten.
-Igen. Pontosan ugyanattól a sráctól.-mondtam , mire még egy könnycsepp kigördült a szeméből. Letöröltem. -Ezért ne sírj , hiszen itt vagyunk nem ? Nem kell aggódnod.
-De igen is aggódom , hiszen szeretlek titeket , de ti már halottak vagytok. -mondta szomorúan.
-Hope . -fogtam meg az arcát. Láttam a könnytől csillogó szemében az arcomat.-Mind a ketten itt vagyunk veled nem ? Látsz . Érzel. -mondtam és megcsókoltam. -Én örülök neki hogy meghaltam és farkas lettem hiszen így megismerhettelek.-mondtam és megint megcsókoltam. Mikor elengedtem , mintha támadt volna egy nagyon jó ötlete.
-Akkor , boszorkány leszek. -mondta .
-Az nem olyan könnyen megy. Ahhoz kell egy boszorkány aki téged tanít.De ami annál is fontosabb vért kell cserélnetek. Anélkül nem megy. -mondtam neki , mire ő megvonta a vállát .
-Nekem mind1 , de akkor is szeretnék a ti világotokba élni. -mondta és megcsókolt, azzal az ágyra döntve.
Kezzemmel a hátát simogattam , mikor elhúzodott. Beleharapott az alsó ajkába , majd felült.
-Álmos vagyok .-jelentette ki és befeküdt mellém. Magára húzta a takarót ,és alvást színlelet.Átkaroltam és megpusziltam az arcát . Elmosolyodott és magához húzott. Mosolyogva aludtam el az oldalán.

5 Chapter- Magyarázatok .... *

..::Jc::..

Egész este faggattuk a vámpírcsajt , de semmit nem tudott csak a nevét. Amy Lambert. Olyan hajnalban felmentem megnézni Hopeot és összefutottam Connorral az ajtaja előtt.
-Te meg ? -kérdezte tőlem . Láttam rajta hogy ideges.

-Most akarod neki elmondani az igazságot igaz ? -kérdeztem , és láttam hogy Connor sóhajtott egyet és bólint.
-Nem tudom hogy magyarázzam el neki hogy már évek óta hazudok neki és eltitkolom az igazságot. Haver gyere be velem és nyugtasd le a húgom. -mondta majd megmarkolta a vállam. - Amúgy haver nyugodtan összejöhetsz a húgommal látom hogy nagyon bír téged. -mosolygott . -Bejössz velem segíteni elmagyarázni ? -kérdezte.
-Persze haver bármikor és köszi az áldásod. -mosolyogtam rá.
Connor benyitott .Hope az ágyon ült és olvasott. Ami azért volt fura mert hajnali 4 óra lehetett. Ő sem tudott aludni.
-Szia húgi. Azért jöttük hogy magyarázatot adjunk minden kérdésedre. Rendben ? Bármit kérdezhetsz őszinték leszünk. -mondta Connor és leült vele szembe egy székre. Én leültemHope  mellé és megfogtam a kezét , ami jól eshetett neki mert elmosolyodott.
-Mióta vagy vérfarkas és mi a szereped a falkában , miért és hogyan  ? -kérdezte Connortól.
-Huh. Azóta vagyok farkas mióta ide költöztünk. Ezért is vesztünk össze anyáékkal mert már nem tekintettek a fiuknak. Én vagyok a falkavezér, mert én gyűjtöttem össze ezt a sok nyomit még akkor mikor ideköltöztünk és engem tekintettek vezérnek. Eleinte nagyon fura volt , de kezdem megszokni. -mondta némi gondolkodás után Connor.
-Huh hát akkor régóta. Miért nem mondtad el nekem soha ? -kérdeztem még mindig Connort nézve. Kezdtem azt hinni hogy haragszik rám, de a kezét nem húzta el.
-Mert féltettelek attól hogy megtámadnak a vámpírok , de ez felesleges volt , hiszen rájöttek hogy van egy húgom és elakartak rabolni. Féltettek attól hogy valami bántódásod esik ,és én azt nem tudtam volna eltűrni , mert a bátyád vagyok és a feladatom hogy megvédjelek. -mondta a semmibe bámulva Connor.
-Köszönöm hogy mevédtél , de igazán elmondhattad volna. Látod nem akadtam ki. -mondta , majd rám szegezte tekintetét ? -Mivel jár ez a farkasos dolog ?
-Hát rohadt fájdalmas átváltozni de mikor farkas vagyok sokkal jobb a világ.Az első átváltozásunktól számítva 5 évig kell változnunk át és közben öregszünk , de utána már nem . Én 25 éves koromban fogok megállni. Kianék 23 , Connor 25 , Ricardo is 25 , Ricky pedig már 1 éve 25 éves. Általában 20 éves srácok változnak át. Mi is fejlesztjük magunkat és Kian meg Sam még mindig azt csinálják, de mi már rég befejeztük. -mondtam és közben a kezét simogattam . Elmosolyodott és mintha kicsit megnyugodott volna.
-Milyen ilyen izéé... természetfeletti lények vannak , és melyik mit csinál ?-kérdezte és összekulcsolta az ujjaink.

-Hát vagyunk mi vérfarkasok , vannak még boszorkányok , tündérek és vámpírok. Ezek közül a boszorkány általában nekünk segít gyógyításnál , ilyen súlyos sebeknél , meg úgy a többi természet feletti lények , a tündérek , nagyon kicsik , de nagyon erősek ha harcról van szó. Ha egyszer meglátsz egyet , az biztos hogy beleszeretsz olyan aranyosak. De nagyon kell velük vigyázni mert veszélyesek. Még valamit szeretnél tudni ? -kérdezte Connor. Hope megrázta fejét .
-Con , magamra hagynál egy picit Jcvel ? -nézett kiskutya szemekkel Connorra. Ő bólintott adott egy puszit a húgának és kiment.
Hope Azonnal felém fordult és megcsókolt. Megfogtam az arcát és magamhoz rántottam. Ő beletúrt a hajamba . Alapjában véve nagyon finnyás vagyok ha valaki nyúlkál hozzá , de tőle nem bántam , sőt élveztem is. Egyre hevesebben csókolóztunk , mikor el kellett sajnos válnunk. Én derekán tartottam a kezem ő pedig még mindig a hajamat birizgálta. Kapkodtuk a levegőt és homlokunk összenyomtuk.
-Huh .. Ez tökéletes volt. -mondta zihálva. Én elnevettem magam .
-És még csak csókolóztunk. -nevettem el magam .

..::Hope::..

Miután Connor elmagyarázott nekem minden olyan dolgot amire kíváncsi voltam sokkal jobban megnyugodtam. Nem is különbözik a világunk , hiszen aligha néhány dologban tér el néhány dolog. Amint kilépett ,nem tudtam magammal mit kezdeni. Tegnap óta meg akartam csókolni Jc-t . Mikor becsapódott az ajtó , egyből ajkaira tapasztottam az enyémeket. Először megfogta az arcom , majd óvatosan a derekamra rakta a kezét. Én közben beletúrtam a hajába. Éreztem hogy bizsergek az egész testemben. Nem tudom hogy most ez azért volt , mert élveztem a csókot , vagy csak hogy egy olyan emberrel vagyok aki számomra eddig elérhetetlen volt. Miután éreztem hogy fogy a levegőnk, szétváltunk.
-Huh ez tökéletes volt. -mondtam mire Jc elnevette magát.
-És még csak csókolóztunk. -mondta . Én megráztam a fejem és felhúztam az ágyról. Nem értette , gondolom azt hitte hogy több is lesz itt mint csók. Haha .Talán , de akkor sem most.
-Lemehetek megnézni a vámpírcsajt ? -kérdeztem izgatottan. Tudom hogy a legtöbb ember nem így áll hozzá , de számomra ez az egész annyira izgalmas és új volt hogy mindenképp megakartam tudni mindent és a részévé válni.
-Persze , csak ne menj a közelébe , mert tuti hogy mindenképp megölne , vagy vámpírrá változtatna. -mondta és összekulcsolta az ujjaink. Én bólintottam és követtem őt a földszintre. A csaj a földszinten volt és Ricky állt előtte egy fakaróval a szíve elé döfve. Ahhoz képest hogy Ricky bármikor elszúrhatja a szívébe a karót elég nyugodt volt a csaj. Amint meglátott mintha egy kicsi nyugalmat láttam volna a szemébe.
Mindenki felénk kapta a fejét, ami kicsit vicces volt .Mikor ránéztem Kianre meg Samre ott kacsingattak Jcnek mellettem . Két őrölt gyerek.
-Na bökd ki hogy ki változtatott át és mikor ? -kérdezte Ricky eléggé idegesen.
-Nem tudom ki és mondtam hogy tegnap . Azért változtattak át hogy lelassítsunk titeket amíg elkapják őt . -bökött felém a fejével.
-Minek nektek a húgom ? -kérdezte túl nyugodt hangon Connor . Nem szokott így beszélni sosem , legalábbis csak az olyan emberekkel akik bejönnek neki , na de pont egy vámpír ? Nem hinném hogy bejönne neki.
-Mert a Húgod. Azt hitték hogyha elfogják akkor nekünk adod a területet.
-Minek nektek ez az erdő ? -kérdezte Ricky túl közel azzal a karóval a csaj szívéhez.
-Nem tudom , mondtam hogy nem mondtak el nekem semmit. Annyit mondtak lassítsalak le titeket amíg ők elhozzák a csajt. -mondta és még mindig engem bámult.
-Jólvan . Vigyétek a pincébe . -mondta Connor. A csaj riadt tekintettel nézett a bátyámra.
-Ne . kérlek .-mondta miközben Ricky megfogta a kezét és a pince felé vitte. Rángatózott de a srác erősebb volt nála.Kinyitotta a pincét és lelökte a csajt. Hallottunk egy apró sikkantást ,majd bezárta Ricky az ajtót.
-Most ezt miért kellett ? Legalább vigyetek neki vért. Elmondott mindent amit kell. -mondtam , mert úgy bátak szeény csajjal mint egy állat.
-Nem értheted ezt Hope mi ...
-Hozzatok vért. -mondta Connor Kiannek aki megszólalt.
-Mivan ? -kérdezte felhúzott szemöldökkel Kian.
-Menjetek el a kórházba és hozzatok kérlek vért. Ha meghal nem lesz már jó túsznak. -magyarázkodott.
-De Connor. -ellenkezett Kian. Sam megfogta a kezét.
-Gyere inkább, menjünk. Nemsokára jövünk. -mondták és kimentek az ajtón.
Jc megszorongatta a kezem. Ránéztem ő mosolygott.
-Szeretnél egy vérfarkassal járni ? -kérdezte nekem pedig nagyot dobbant a szívem.
-Igen . -mondtam azonnal. Jc elmosolyodott és meg csókolt.
-Gyerekek szobáara és ne előttem. -mondta Connor . Fogtuk magunk és felmentünk a szobámba.