10. Chapter-Farkas románc :3

..::Amy::..

Annyira új érzés volt ez a farkasos dolog nekem. Nagyon örültem mikor Connor felajánlotta hogy menjek el vele az erdőbe , de mint farkas hogy tudjon nekem dolgokat megmutatni.Na meg persze élveztem hogy vele lehettem. Annyira fura érzés volt Connorral lenni ,de annál furább mikor farkas voltam.
Mikor farkassá változtam fura módon nem éreztem semmit. Mintha egyik pillanatból a másikba változtam volna át. Egyik percben két lábon állok , a másikban pedig mancsok vannak a kezeim helyett és a földet kaparom. Valamiért még élveztem is hogy farkas lettem. A hallásom jobb lett és tisztábban láttam mint eddig.
Mindent meghallottam ami körülöttem történt. Azt hogy mit csinál Aria és Hope , hogy Ricky és a többiek megjöttek Connorékhoz és hogy az előttem álló barátom a nevemet mondogatja, nagyon halkan , mintha csak én hallanám, de hallom.
Felé fordítottam a fejem és egy nagyon gyönyörű farkas állt előttem. A bundája fehér volt, csak néhol voltak rajta szürke foltok a szeme pedig kékben csillogott, ami fura volt hiszen Connor emberi szemei barnák. Ha nem tudnám hogy a farkas aki előttem áll Connor akkor biztos sohasem jöttem volna rá.

Indulhatunk ? -kérdezte egy hang a fejemben. Én válaszképp vonyítottam egyet.Olyan volt mintha mindig is farkas lettem volna , és ez a vonítás a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kicsit éhesnek éreztem magam , és egy kicsit messzebbről egy őzike illatát. Éreztem a friss vér illatát , és nem tudtam magamnak parancsolni . Mancsaim elrugaszkodtak a földről és célba vettem a finom illatú őzikét. Hallottam magam mögött Connort , amint utánam fut.
Nem törődtem vele csak azzal hogy attól az őzikétől a számban éreztem a vámpírfogaim , amint
belemélyedtnek a bőrömbe.Nem érdekelt hogy a vér végig csöpög az ajkaimtól az államig és be borítja piros színnel a bundámat. Csak is az az őz érdekelt. Egyre intenzívebben éreztem az illatát. Minden porcikám megfeszült. Körül néztem és megálltam. Tudtam hogy itt kell lennie valahol.
Amint oldalra pillantottam megláttam az agancsát ami egy bokor mögött helyezkedett el. Óvatosan oda lopozdtam. Amint pontosan a bokor mögött voltam , hátsó lábaimra helyeztem a súlyom és elrugaszkodtam. Még láttam amint az őz egy ijedt pillantást vet rám utána rávetődtem. Fogaim belemélyesztettem a nyakába , és éreztem ahogy a forró friss vér szét áramlik a számban. Olyan mámorító volt az íze mint még eddigi életemben semminek sem.
Amint az utolsó csepp vér is a számban landolt éreztem azt a nehézséget amit eddig a mancsaim között tartottam. Az őz ernyedt teste feküdt alattam. Odébb léptem és megnéztem hogy mit tettem .
Kioltottam egy ártatlan állat életét mert leragadott a hév. Azonnal vissza akartam változni . z sem érdekelt hogyha meztelen leszek , csak nem akartam ebben a bőrömben lenni. Ez volt az első dolog amit én öltem meg.
Amint arra gondoltam hogy ember legyek , eltűnt a szőr és ismét a régi vámpír magam voltam. Még így is éreztem az arcomon a vért. Nem akartam ezt érezni. Annyira bűntudatom volt. Összehúztam a  lábaim és a halott őzt bámultam. Éreztem ahogy könnyek kezdik áztatni az arcomat. Tiszta mocsok voltam. Véres és könnyes volt a fejem , A lábam sáros és földes az egész testem. Nem tudom hogy történhetett ez velem .
Egy héttel ezelőtt még a szüleimmel vacsoráztam a hétvégi házunkban , a többi milliomos barátunkkal , most pedig itt fekszem meztelenül a földön egy olyan halott állat mellett aminek én ontottam ki az életét.
-Amy ? -lépett a bokor mögül ki Connor emberi alakban. Én nem szólaltam meg. Ekkor rám terített egy lepedőt. Egy halvány, de őszinte mosolyt intettem felé amolyan köszönöm félét. Aztán a tekintete az őzre vándorolt. Nem kérdezett semmit, csak leült mellém , és hátulról átölelt.
-Mindegyikünkkel megtörténik hogy elveszítjük az irányítást. De egy idő után már tudni fogok kezelni. -próbált megnyugtatni.

-Connor te ezt nem értheted . -mondtam miközben a földet bámultam. -Te nem olyan vagy mint én. Hiába hasonlítunk én nem egy egyszerű farkas vagyok. Hibrid vagyok. Félig vámpír , félig vérfarkas. Nem érthetsz meg. Egyedül vagyok . -mondtam , mert rádöbbentem az igazságra.
-Ilyet sose mondj. -mondta és elém ült ezzel eltakarva előlem a halott állat látványát. Felemelte a fejem hogy a szemébe nézhessek. -Én mindig itt leszek neked. Sosem leszel egyedül. Értve vagyok ? -nézett rám.
Kicsit megkönnyebbültem hogy így gondolja. Bólintottam. Oda hajolt hozzám és megcsókolt.

-Ideje visszamennünk a többiekhez. –mondta és megragadott a térdem alatt a lábam és lapockáimnál és felemelt.

-Connor nem kell vinned , tudok én a saját lábamon is jönni. - mondtam miközben kicsit elpirultam.

-Tudom. De biztonságosabbnak érzem ha én vihetlek . –mondta mosolyogva. Én átkaroltam a nyakát és a fejem belefúrtam a vállába.

Így mentünk végig az erdőn. Egész csendesen telt az út, csak a recsegő faágakat , a levelek ropogását és a baglyokat lehetett hallani. Mikor a házhoz értünk már eléggé besötétedett , de bentről nevetgélést hallottunk. 

Connor egy apró mozdulattal belökte a hátsó ajtót és bevitt a nappaliba , ahol minden szem ránk szegeződött. 

-Úristen ! Jól vagytok ? -jött oda mellénk Hope. Jc is követte miközben a barátnője kezét szorongatta. Olyan aranyosak voltak. 

-Persze. Ha nem lenne gond tudnál kölcsönadni Amynek néhány ruhát . -kérdezte Connor. Hope csak hevesen bólogatott. 

-Nem nem lenne gond. Vidd fel a szobámba. -mondta Connornak majd felém fordult. -Találsz néhány törölközőt. Nyugodtan használd. Mindjárt én is felmegyek. -mosolygott kicsit idegesen, de nagyon erősen nézett a szemembe . Egy pillanatra mintha megint láttam volna az eseményeket , de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt ez az érzés .

Connor elindult az emelet felé , de még mindig nem volt hajlandó letenni a földre . Már nem is mondtam neki hogy tegyen le mert tudtam hogy nem tenné. Ez kicsit megnyugtatott. 

Tényleg törődik velem. Eddig nem nagyon ismertem még olyan embert aki igazán törődött volna velem, de Connor másmilyen. Gondoskodó. Mintha ez lenne a feladata. Gondoskodni a húgáról. Gondoskodni a falkájáról. Gondoskodni a területéről. Gondoskodni a családjáról. Gondoskodni rólam. A barátnőjéről. 

Amíg én ezen gondolkoztam felértünk Hope szobájába . Lerakott az ágyra és adott a homlokomra egy puszit. 

-Köszönöm . -mondtam mielőtt elment volna. 

-Érted bármit . -mondtam miközben a szemembe nézett. Lenéztem a padlóra és megvártam amíg kimegy . Elmentem Hope szekrényéhez és szétnéztem . Találtam néhány olyan ruhát amik jók lehetnek rám, kivettem őket majd egy törölközőt is és elmentem a fürdőbe. Bezártam az ajtót , és megnéztem magam a tükörben. 

Az arcomon lehetett látni a könnycseppek nyomát, a vér foltokban volt az állam alatt. Megnyitottam a vizet és alá álltam . Éreztem ahogy a hideg víz a testemhez ér, de nem érdekelt. Az arcomat megmostam, majd minden mást. Miután kész lettem felvettem azt a gatyát és pólót amit Hopetól vettem kölcsön. A vizes hajam felfogtam kontyba és lementem a földszintre. A többiek még mindig nevetgéltek mikor megláttak sem hagyták abba ami kicsit jól esett hiszen így nem kellett magyarázkodnom. 

Egész jól elbeszélgettünk mindenféléről. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy már félig alszom Connor vállán. Hope már rég elaludt és Jc felment vele aludni. Még mindig olyan édesek. 

Az utolsó emlékem hogy Connor megfog és befektet az ágyába , majd mellém fekszik.