7. Chapter - Boszorkány

..::Hope::..

Ma reggel sikerült rávennem Connort , aki a szokásosnál is boldogabb volt , hogy elhívjon egy boszorkányt ,hogy találkozhassak , vele mert nagyon kíváncsi voltam rá hogy hogyan is nézhet ki , meg volt egy tervem is amit nem mondtam el a srácoknak , mert lebeszéltek volna róla.
Annyira zavart hogy nem engedték hogy én is a világukba élhessek. Viszont a legzavaróbb az volt hogy a bátyám meghalt. Nem akartam elhinni mikor Jc elmondta. Olyan hihetetlen volt. Még arra az estére sem emlékszem mikor ez történhetett.
Este azt álmodtam hogy Connorral sétálok és egyszer csak megtámadta egy farkas és megölte . Én sikoltottam , de senki nem figyelt rám, elmentek mellettünk. Letérdeltem mellé és néztem ahogy kihuny a fény a szeméből.
Olyan rossz volt hogy nem tudtam semmit csinálni azért hogy megmentsem. Olyan délelőtt kettő lehetett mikor felkeltünk Jcvel.
Lementünk a nappaliba. Connor állt a konyhában és  Amy pedig az asztalnál ült mosolyogva.
-Mi a franc ? - kérdezett Jc , elengedte a kezem és leszáguldott a lépcsőn.
-Jc nyugi. Elmagyarázom. -mondta Con és leültette Jc-t a kanapéra. -Tegnap beszélgettem vele , és kiderült hogy nem rossz ember sőt a mi oldalunkon van. Azt mondta segít meg védeni Hope-ot és a területet , mint beépített ember .
-Ne aggódj , sosem ártanék a barátom húgának. -mondta Amy és mosolyogva Connor mellé lépett.
-Mi a f*sz ? -kérdeztük egyszerre Jc vel. Mind a hárman felém kapták a tekintetük.
-Hope értsd meg... -mondta Connor nyugodtan.
-Nem az a bajom hogy együtt vagytok , hanem hogy már szinte mindent eltitkolsz előlem. Mindig mindent később kell megtudnom , és nem is tőled.-mondtam könnybe lábadt szemmel.
Annyira elegem volt belőle.Évekig védett attól a világtól amiben élt. Sosem kérdezte hogy én mit szeretnék, mindig azt tette ami szerinte a legjobb volt nekem. De miért nem kérdezett meg soha ? Miért nem kérdezett meg semmiről? Amy nagyon jó fej lány lehet, semmi bajom vele, de akkor is , mintha a bátyám jobban szeretné már most azt a csajt mint engem, ami kiborít.
-Elmentem. -mondtam és lebaktattam a lépcsőn.
-Hope veled megyek! -állt fel Jc. Könnyes szemmel ránéztem miközben a pulcsim és a cipőmet vettem.
-Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni , ha nem baj. -mondtam és kiléptem az ajtón. Futva indultam el a fához , ami a legmegnyugtatóbb dolog volt ebben a pillanatban.

Amint odaértem ledobtam , magam és elterültem a földön. Már vagy negyed órája ott feküdhettem , mikor egy árnyék jelent meg felettem. Egy tőlem maximum 1 évvel fiatalabb lány állt. Szőke haja volt és mosolygott.
-Szia. Te vagy Hope nem ? -kérdezte mosolyogva. Volt benne valami különleges , de nem tudtam mi is az.
-Szia igen. Te ki vagy ? -kérdeztem furcsállva.
-Aria. A Sethorwi erdő fő boszorkánya. -nyújtotta a kezét. Azonnal rájöttem hogy mit kell tennem.
Felálltam és a hátam mögött , megszúrtam a kezem egy tűvel amit a kezembe raktam , és megszúrtam a csaj kezét, majd kezet fogtam vele hogy a két seb összeérjen .
Amint a kezünk összeért,  az erdő és a mögöttem lévő fa elhomályosult , és egy lila vízszerű fal vett körül minket. Aria elmosolyodott. Éreztem ahogy adrenalinnal telítődik meg a testem.
-Gratulálok. Hivatalosan is boszorkány tanonc lettél. -mondta és elengedte a kezem. Azzal mintha ki gáncsoltak volna térdre rogytam. Az adrenalin amit éreztem , még mindig ott nyüzsgött bennem , mintha ki akart volna törni.
-Mi ez a furcsa érzés ? -kérdeztem és felnéztem rá. A szeme helyén egy fehér gömb helyezkedett el.
-Ez az erőd. Te döntöd el hogy mire használod. Minél régebb óta van a tulajdonodban annál jobban fogod tudni használni. -mondta mosolyogva , majd visszatért a kék szín és a pupilla a szemébe.
-Jár valami következménnyel hogy boszorkány vagyok ? -kérdeztem kicsit talán túlságosa izgatottan.
-Igen. Miután elvégezted a boszorkány képzést ami több év , de ha minden jól megy akkor csak 1 évig kell tanulnod, és vizsgát is kell tenned, az erőd ki kell magadból eresztened hogy a gonosz vagy a jó erők megbélyegezzék. Ha jó leszel , akkor te fogod segíteni a földet és gyógyítani a természet feletti lényeket , viszont ha rossz leszel magadnak kell megtanulnod azokat. Én jó vagyok azért tudom nekem mit kell tennem. Rossz boszorkánnyal még nem találkoztam Sethorwban .-Hadarta és felsegített.
-Waow. Egész izgalmasnak hangzik. -mondtam . -Nincs kedved eljönni hozzánk ? -mosolyogtam rá.
-Dehogynem . Alig várom hogy megismerjem Jc-t  és Connort főleg hogy milyen lehet egy vámpír-vérfarkas összeállítás. Ha 100 évente látok egyett. -megtorpantam .
-Hány éves is vagy ? -kérdeztem .
-214 . -mosolygott büszkén.
-Akkor hogy nézhetsz ki úgy mint egy 18 éves? -kérdezte csodálkozva . Megmozgatta az ujjait amiből fehér lángok jöttek ki.
-Boszorkány vagyok édesem.Tudok trükköket. -mondta mosolyogva. -Na de indulhatunk ? -nyújtotta felém a kezét.
-Tessék ?-kérdeztem furcsállva. Megfogta a kezem és megint éreztem azt az intenzív erőt mint 8 perccel ezelőtt.
-Csukd be a szemed és ne engedj el. -mondta . Hallgattam rá hiszen a tanárom, csak nem hazudna nekem.

Becsuktam a szemem és egy összefüggéstelen mondat jelent meg a szemem előtt. Aisep Derus Maepus. Amint elolvastam , a talpam alól kiesett a talaj. Meg szorítottam Aria kezét és egyensúlyoztam magam. Amint ez sikerült éreztem hogy megint talajon van a lábam.
Kinyitottam a szemem és a ház előtt voltunk. Elengedtem a kezét , és mintha zuhantam volna két emeletet, de nem estem össze csak a lábam rogyott egy kicsit meg.
-Nyugi  megfogod szokni. De már meg is van az első lecke. Emlékszel a szavakra ? -kérdezte. Bólintottam. -Na az a teleportálás varázsigéje. Először csak a házban adj meg külön helyszíneket és ha már úgy fog menni hogy nem érzed magad fáradtnak és nem ájulsz , el vagy nem fáj már semmid , akkor egyre nagyobb helyen teleportálhatsz. Ha már a rétre is vissza is fog menni, vesszük a következőt. Okés ?-mosolygott.
-Király. -mondtam és elindultam a ház felé.

..::Jc::..

Connor egész nap izgult. Én teljesen nyugodt voltam , mert tudtam hogy egy ilyen kis dolog miatt biztos nem csinálna semmi hülyeséget.
Egészen elszórakoztattam magamat. Először a telefonom játszottam , majd Hope szobájában fetrengtem. Tényleg nem nagyon tudtam mit csinálni nélküle. Inkább lementem és figyeltem az ajtóban hogy mikor jön meg Hope. Hála égnek nem kellett sokat várnom , mert nem sokára megjelent az ajtóban . Azonnal felugrottam . A háta mögött észrevettem egy ismerős személyt.
Megnéztem Hope ot .Mintha kicsit megváltozott volna. A szeme barna helyett zöldes lett, a haja pedig kékesebb színbe váltott, és mintha egy kicsit nagyobb lett volna az aurája , mint a mellette lévő lánynak. Elmosolyogtam és elröhögtem magam.
Sejthettem volna hogy ez lesz. Annyira aranyos volt. Ahogy csillogott a szeme. Engem nem zavart , de tudom hogy Connor mennyire fog kiakadni és akkor itt lesz egy kis vita.
-Szia kis boszi. -köszöntöttem , mire eltátotta a száját.
-Honnan jöttél rá ? -kérdezte miután megcsókoltam.
-Kék a hajad , a szemed pedig zöld , a csoki barna helyett. -mosolyogtam , bár lehet nem kellett volna mert Con el lökött tőle és megszorongatta a húgát.
-Hogy merészeltél Boszorkány lenni ? -kérdezte dühöngve.
-Semmi közöd hozzá. Ha neked is lehet titkolni dolgokat és nem mondasz el nekem szinte semmit akkor nekem miért kéne ? -kérdezte halál nyugodtan. Connor bólintott . Belenyugodott hála égnek.
-Szia Aria vagyok . -mondta az eddig idegen Boszorkány és  a kezét nyújtotta felém. Mikor megfogtam a  kezét, mintha a lelkembe látott volna egy pillanatig, majd elhúzta a kezét.
-De araaanyooos !Farkas lázad van . -mondta mosolyogva. Na jó ez a fogalom még nekem is új volt.

-Mivan ? -kérdeztem furcsán.
-A farkas láz mikor egy farkas szerelembe esik és már nem kell neki más csak ő . Ezt a boszorkányoknál Boszi szerelemnek nevezzük, a tündéreknél tündöklésnek , a vámpíroknál pedig semminél , mert még nem volt olyan vámpír aki élete végéig egy embert szeretett volna. -mondta és Amyre nézett .Aki a földet bámultam.
-Amúgy kinek köszönhetem a farkas lázat ? -kérdeztem , de már tudtam a választ , csak más szájából akartam hallani.
-Attól aki szintén bevésődött irántad. -mondta és Hopera tekintett, aki elpirulva a földet bámulta.
Oda mentem mellé és megcsókoltam.
Ekkor az ajtón berontott Kian meg Sam. Amint Kian Aria ra pillantott elállt a lélegzete. Na ezt megnézem.