3. Chapter - Ez nem egy álom 1/2 ..*

..::Hope::..

Ma van az a nap hogy Jc vigyáz rám. Alig várom már , hiszen azóta nem találkoztunk mióta kimentünk a rétre. Connor tegnap egész nap ideges volt és járkált . Mindig ezt csinálja mikor telihold van, de ez most nem nagyon érdekelt hiszen csak arra tudtam gondolni hogy ma 4-től holnap valameddig velem lesz Jc. Olyan aranyos volt .
Lent ültem a nappaliban az otthoni cuccomban mikor csengetést hallottam. Gyorsan felpattantam mert ez csak egy embert jelenthet.

Oda szaladtam az ajtóhoz , kinyitottam és amint megláttam a mosolygós arcát , azonnal megöleltem. Ugyan olyan meleg volt mint máskor , pedig most nincs is kint meleg. Eléggé hűvös van és mintha feszültség is lenne benne.
-Hali csajszi. Kész vagy arra hogy szétunjuk a fejünk ma . -mosolygott amitől nekem is mosoly húzódott a számon. Nem tudom miért de mintha lenne köztem és közte egy kötelék. Mindig is bírtam de úgy voltam vele hogy a bátyám haverja biztos van csaja de neki nem volt. Aminek picit örülök valljam be.
-Hidd el nem fogunk unatkozni . Elterveztem a napot . -mondtam kicsit zavarba miközben megfogtam a kezét. Ránézett a kezünkre majd elmosolyodott.
-Na mondjad mit terveztél tündérke . -mosolygott rám , és végig húzta úját a tenyeremen.
-Kövess .-mondtam neki mosolyogva és felvonszoltam a lépcsőn , hallottam ahogy mögöttem elneveti magát úgyhogy sejtettem hogy tetszik neki hogy az emeletre viszem ...
-Jc ugye tudod hogy nem a szobámba megyünk . -álltam meg egy lépcső fokon. Ő alattam állt kettővel. Ujjainkat összekulcsolta.
-Nem érdekel tündérke , csak veled akarok most lenni. -mondta és megfogta a derekam.
Örültem hogy nincs itt Connor mert akkor biztos hogy nem íyg viselkedtünk volna Jcvel. Mikor vele vagyok , mintha önmagam lennék . Nem kéne félnem hogy meglátja ki is vagyok valójában , sőt azt a személyt szereti aki én vagyok. Bár igaz még semmi nincs köztünk , de akkor is olyan ó vele lenni még ha sosem leszünk együtt sem.
Kinyitottam az ajtót ami a teraszra vitt ki. Ott már én megterítettem az asztalon. Spagetti , meg egy sütis tál.
-Imádom a spagettit . -hallottam magam mögött egy hangot .
-Tényleg ? -kaptam felé a tekintetem. -Nem tudtam . Annyira örülök. Tetszik ? -kérdeztem. Lehet hogy kicsit nyomulós vagyok , de élvezni szeretném vele ezt a kis időt.
-Nem jobban mint te . -mondta és közel hajolt hozzám. Már azt hittem hogy megcsókol , mikor az erdő felől fura hangokat hallottam .  Jc oda kapta a fejét , és minden erejével a semmibe bámult , majd mintha egy kicsit megfeszült volna , de kezeit nem vette le a derekamról.

-Minden rendben ? -kérdeztem és az arcát néztem. Rám nézett és mintha a szeme egy macskáé lett volna , de amint pislogott már olyan volt mint a régi.
-Persze csak elbambultam. De együnk , mert kihűl a finom kajád. -mondta és ujjaival arcom alá nyúlt és mosolyogni kezdett amitől én is elmosolyodtam.
Leültem az egyik székre velem szemben pedig Jc foglalt helyet. Egész hamar elfogyasztottuk a vacsit . Mikor hirtelen megint mozdult valami a bokorban.

..::Jc::..

Megint meghallottam Ricardo lépteit. Annyira örültem hogy Connor oda küldte hozzánk. Összpontosítottam hogy lássam és halljam Ricardot .
Hála a srácoknak sikerült hasznomra váltanom a farkasos dolgokat , mint például sötétben látás , és tökéletes hallás.
Haver , már mindenki gyülekezik kint a réten. Menjetek be és ott romantikázzatok tovább sokkal biztonságosabb. - Gondolta magában a haverom . Imádtam mikor ilyen hülye , csak egy a baj. Ezt mindenki hallja a falkában , még Connor is.
Okés . Bemegyünk . Sok sikert haver , köszi az infót. -válaszoltam neki és hallottam ahogy elsiet. Visszanéztem Hope ra aki engem nézett. Elmosolyodtam és megfogtam a sütiket.
-Kezd hideg lenni , menjünk be .-mondtam , bár ebből a hidegből nem éreztem semmit , de láttam rajta hogy  fázik. Bólintott megfogta a tányérokat és bevitte . Én követtem majd magunk mögött bezártam az ajtót. Minden ajtót bezártam és ablakot , hogy még véletlenül se tudjanak bejönni a vámpírok ha véletlenül erre jönnének.
Lementem és Hope már a kanapén csücsült . Rám nézett és láttam azt a csillogást a szemébe amit mindig látok mikor rám néz.
-Hol voltál ? -kérdezte .
-Wcn. -mondtam neki , mire ő felhúzta az egyik szemöldökét.
-A sütikkel ?
-Nem azokat leraktam az ajtó elé. -mosolyogtam és mellé huppantam , de még mindig morcosan nézett.
-Jc .. -mondta fenyegetően.
-Najó . Bezártam minden ablakot és ajtót mert félek hogy megtámadnak a vámpírok . -mondtam neki , mire elröhögte magát. Ha tudta volna hogy komolyan beszélek.
-Jól van hiszek neked. Ne engedd hogy megtámadjanak a vámpírok . -mondta és mosolyogva a vállamra dőlt. Megfogtam a kezét ,és elkezdtem vele játszani. Olyan aranyos kicsi kezei voltak az enyémekhez képest.
-Jc miért vagy mindig ilyen meleg ? -kérdezte . Kicsit megfeszültem , de utána elengedtem magamat.
-Mert mikor veled vagyok , mindig felhevül a testem. -mondtam .
Ő elhúzta a kezeit és felém fordította a tekintetét.
-Jc én nem bírok tovább magammal. -jelentette ki és beleharapott az alsó ajkába ami annyira jól állt neki.

Elkezdtem felé hajolni. Már alig néhány centire voltunk egymástól , és éreztem azt a finom vanília illatot ami áradt belőle , és a forró levegőt amit szaggatottan fújt ki az izgalom miatt.
Ekkor valami fura hang megütötte a fülemet. Hope biztosan nem hallotta mert ugyan úgy közeledett.
Ekkor már hangosabb lett , és oda kapta a fejét. Egy kicsit szitkozódtam magamban hogy valamelyik hülye vámpír megzavarta azt a pillanatot amit már régóta vártam.
Minél több ideig ültünk csöndben annál közelebbről jöt a hang és két oldalról. Tehát tényleg nem egy vámpír jött. Megfogtam Hope kezét , ami remegett és megszorítottam.
-Hope figyelj most nagyon jól rám. Bármi is történjék , ígérd meg hogy nem avatkozol közbe. -kérleltem.
-Rendben , de áruld el mi folyik itt. -mondta kérlelően , mert vészesen közel voltak már a hangok.
-Először én kérdezek. Van két választásod . Le mész a pincébe és megvárod amíg érted megyek , vagy megbújsz a sarokban és nem szólsz bele semmibe és csöndben figyeled az eseményeket. -mondtam mert már az ajtó felől jöttek a hangok.
-Megyek a sarokba. -mondta és máris bebújt az egyik kanapé mögé , de még így is láttam hogy engem figyel.
Abban a pillanatban hogy megfordultam kirúgták az ajtót. 3 vámpír állt velem szemben és szemfogaik kint voltak arcukon látni lehetett az ereket.
-Hol van a lány ? -kérdezte az egyik .Megvontam a vállam és elröhögtem magam.
-Ház számot tévesztettek . Itt nincs semmi féle csaj rajtad kívül Brian. -röhögtem fel. Láttam az arcán hogy szíve szerint most azonnal szét tépne , csakhogy senki nem hívta .
-Farkas jobb hogyha most azonnal abba hagyod , vagy azonnal szét téplek. -mondta morogva.
-Mégis hogyan ? Tudtommal senki nem hívott be. -mosolyogtam. Láttam Brianen hogy mennyire ideges , ami az arcomra még nagyobb mosolyt csalt.
-Gyere ki farkas és küzdj meg velünk kint , ne játszd itt a menőt seggfej. -mondta Brian melletti srác.
Kezdtem egyre idegesebb lenni és láttam hogy Hope is ki kukucskált és pont engem látott ha most nem változok át , már nem lesz időm később , mert akkor kint szét tépnek. Hope ot nem küldhetem el ,mert akkor megfenyegetnék szegényt. Muszáj átváltoznom .

Becsuktam a szemem és arra gondoltam mikor farkas vagyok. A karmaim a földbe mélyesztem és elrugaszkodok , majd olyan gyorsan suhanok a fák között és csak az előttem lévő utat látom. Éreztem azt a bizonyos fájdalmat és össze estem. Ránéztem Hopera és láttam rajta hogy nagyon aggódik . Eltátogtam a nyugalom és ne aggódj szavakat , mire éreztem hogy még egy csontom eltörik , madj az összes többi. Megráztam magam és éreztem a bundám melegét .Oldalra pillantottam ahol Hope figyelt. Láttam hogy tátott szájjal néz engem és nem akar hinni a történteknek.